Az igazi iszlám

By | 2016-10-01

A liberális médiák egyik új mániája minden iszlamista terrorista akció során előadni a lemezt: az elkövetők nem muszlimok, mert az iszlám a béke vallása. A liberális politikusok ezen bugyutaság elismétése során szeretnek muszlim lelkészekkel is szelfizni. Ez a mai liberális divat: ökörködni és elmosódótt, szar fényképet készíteni saját magukról.

A tézis szerint a radikális iszlámon alapuló iszlamizmus az iszlámtól idegen, az égből leesett valami.

Lássuk azonban a valóságot!

A keresztény politikai filozófiája és politikai története teljesen eltér az iszlámétól.

A kereszténységnek valójában nincs is politikai filozófiája, mert hát Jézus is azt mondta „országom nem ebből a világból való”, azaz a kereszténység számára nem az evilági létezés a lényeg. Természetesen amikor a kereszténység sokak vallása lett, s méginkább miután államvallás lett, ki kellett találni egyfajta  keresztény politikai filozófiát. De ez alapvetően kényszer volt, s soha sem rendelkezett hitbéli jelentőséggel.

A  keresztény politikai filozófia 2 főtípusa a keleti és a nyugati volt. A nyugati elképzelés szerint a földi életben két szint van, lelki és anyagi, az előbbi az Egyház dolga, az utóbbi meg az uralkodóé. Mivel pedig a lelki elsőbbséget élvez, az uralkodók alá vannak rendelve lelki ügyekben az Egyháznak. Innen a katolikus tézis, hogy a római pápa a világi uralkodók felett áll. Ismert neve ennek papocezarizmus, fő megalapítója Szent Ágoston, IV-V. századi püspök, a keresztény teológia egyik legnagyobb alakja.

A keleti elképzelés ezzel szemben a hatalom egységét hirdette, azaz a világi uralkodó posztja miatt része az Egyház vezetésének, a lelki és az anyagi szint nem lehet egymással ellentétben. Ennek köznapi neve cezaropapizmus, fő megalapítója szintén egy IV-V. századi püspök, Aranyszájú Szent János, szintén a  keresztény teológia egyik legnagyobb alakja. (Az ortodoxia szempontjából külön jelentősége Szent Jánosnak, hogy ő alkotta meg a bizánci szertartásrendent, melyet mind a mai napig használ az ortodox templomok 99 %-a (és természetesen a bizánci rítusú katolikusok 100 %-a is).) Szent jános egy bibliai szakasz – Tesszalonikaiaknak írt 2. levél, 2. fejezet, 7. szakasz – alapján arra a következtetésre jut, hogy az állam feladata a gonosz feltartóztatása, azaz egy államban kell élnie az összes kereszténynek, mely állam vezetésének szerepe, hogy együtt az Egyházzal távol tartja a gonosz erőket.

A 3. főtípus későbbi, ez a protestantizmus politikai filozófiája. Ennek lényeg a szekularizmus, azaz az állam és az egyház elválasztása. A kereszténység szerepe immár nem intézményes itt, hanem csak a keresztény hívő uralkodók személyén keresztül érvényesülnek a keresztény értékek.

De mindegyik tan a 3 közül közös egyben: a politikai államtan nem szerves része a keresztény tanításnak, a kérdés nem dogmatikai, nem is hitbéli. Mindezek miatt a keresztény államiság történelme sem hatott ki a keresztény tanításra. A kereszténység UGYANAZT tanította mindig: üldözött vallásként, államvallásként, s a mai, ateista környezetben is. Miért? Mert a politikai állameszme nem szerves része a hittételeknek.

A helyzet teljesen más az iszlám esetében. Az iszlám politikai filiozófiája szerves része az iszlám vallásnak, nem későbbi filozófiai tanítás. Az iszlám állam a kalifátus, ez az ideális állam, s minden más rossz.

A korai iszlám eleve azzal kezdett a VI. században, hogy megkezdte a kalifátus kiépítését. S amikor ellenségekbe ütközve kénytelen volt abbahagyni a birodalomépítést, ez kényszerűen mérsékelte a vallást is.

Míg a keresztény hittélek és gyakorlat nem változtak, ill. csak olyan kérdésekben változtak, melyek nem érintették a hit alapjait, az iszlám esetében a két dolog egymással szétszakíthatatlan kapcsolatban állt.

A mai iszlám radikálisok valójában nem mondanak mást, mint a korai, eredeti iszlám. Akik eltérnek az eredeti tanoktól azok éppen azok, akik a később, már mérséklődött tanokat követik.

Lehet nem szeretne a radikális iszlámot, de azt állítani róluk, hogy nem igazi muszlimok vagy hogy meghamisították a „béke vallását” kb. olyan, mint azt állítani, hogy az egyneműek „házasságát” támogatók az igazi kereszténynek, míg az ellenzők meg álkeresztények, vagy hogy a Jézus feltámadásában hívők eretnekek, míg az azt csak jelképesen értelmezők az igazi, rendes keresztények!

A radikális iszlám éppenhogy annak jegyében született, hogy az iszlámot megtisztítsa a vallást mérséklő későbbi elvektől és visszavezesse a hívőket Mohamed tanításaihoz. Azaz ezek az emberek semmiképpen sem áliszlám, sőt ellenkezőleg: ők képviselik az eredeti tanítást.

  • Jakab.gipsz

    A felsorolásod pontos de felszínes, le maradt a konklúzió.

  • Hülyegyerek

    Lényeglátó, kiváló összefoglaló.

  • Hülyegyerek

    Lényeglátó, kváló összefoglaló.

  • FF

    Maxval, értékelem a blogot, sok mindenben egyetértek és hasznos dolgok vannak itt. De ez a cikk nem tartozik ide, ebbe az írásba sok tévhit lett beleírva.

    – Először is szeretném eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a liberálisok iszlám-barátok lennének (szerintem ezzel te is tisztában vagy). Valójában a liberálisok soha nem voltak sem a kereszténység sem az iszlám barátai, az ő céljuk ennek a kettő vallásnak az elpusztítása. Mindig olyan taktikát játszanak ami a legeredményesebb nekik ezen céljuk elérésében. Ha migránsokat kell beengedni és nőket lefejező muszlim diktátorokkal kell pacsizni a kereszténység elpusztitása érdekében, hát megteszik! Ha hitgyüli-féle szélsőcionista muszlimgyűlölő szektákat kell támogatni és az arab országokat porrá bombázó usa-t kell pártolni az iszlám elpusztítása érdekében, hát azt is megteszik!

    – Az pedig nem igaz, hogy az iszlám változtatta volna a vallási teológiáját attól függően, hogy milyen környezetben volt. Maga a vallási teológiája az iszlámnak a kezdetektől fogva egészen máig viszonylag egységes. A Korán (pl a Bibliával ellentétben) elég konkrét válaszokat ad arról, hogy miben kell hinnie egy muszlimnak a vallási teológiával kapcsolatban. Persze voltak eltérések pl a szabadakaratot elismerők (qadriták) és az eleve elrendelést vallók (dzsabriták) közt, de mára már a dzsabrita nézet lett domináns. Vagy volt egy eltérés a racionálisan szöveget értelmezők (mu’taziliták) és szószerinti-szövegközpontúak (hanbaliták) közt. De mára már a többség asharita, ami a kettő közt áll. A mutazilita tanok a siítáknál maradtak meg (illetve Majmonidésznél is érződnek).
    Ezeket leszámítva az iszlám vallási teológia sokkal egységesebb mint más vallások teológiája.
    Az iszlámban vallási kérdésekben (vagyis teológiai kérdésekben) a másfél milliárd muszlim közt alig van komolyabb különbség, összevetve pl a kisezer teológiai értelmezésre szakadt kereszténységgel vagy pl a hinduzmissal, mely sokszor inkább gyűjtőfogalmat jelöl, mint vallást.
    A muszlimok közt szinte mindig politikai kérdésekben vannak eltérések, sosem teológiai kérdésekben. Például a siíta-szunnita ellentét is politikai, nem teológiai. A szunnita és siíta teológiát is egy átlag ember meg nem tudná különböztetni. A kettő közt az a különbség, hogy az állam politikai vezetője Mohamed vérszerinti utóda legyen (=siíták) vagy pedig „demokráciával” közmegegyezés (idzsma) útján választott legalkalmasabb vezető (=szunniták), teológiai kérdésekben viszont szinte mindig megegyeztek és megegyeznek.

    – Ami meg azt állítást illeti, hogy az iszlám csak később mérséklődött megintcsak nem tudok egyetérteni, mert már rögtök Mohamed próféta állama is vallásszabadságot hirdetett a keresztények, zsidók és zoroasztriánusok számára.
    Itt meg is tekinthető az eredeti irat, melyben Mohamed a keresztények védelmét biztositja:
    https://en.wikipedia.org/wiki/Ashtiname_of_Muhammad
    Egyiptomban is a muszlimoknak fél évezredes iszlám uralom kellett, hogy többségbe kerüljenek a keresztény-egyiptomiakkal szemben, de mondhatom még Szíriát is ahol több mint ezer éves muszlim uralom után még mindig több millió keresztény él stb.
    Ellenben a középkori keresztény európai államokról ugyanez nem igazán volt elmondható. Gondoljunk pl mit csinált Spanyolország. A virágzó Andalúziai kalifátust miután visszafoglalta, első dolga volt a több százezres példányszámú könyvtárak felgyújtása, fürdők betiltása és a muszlimok kiirtása.

    – Ami meg a mai radikálisokat illeti, a muszlim médiákban kharidzsitáknak nevezik őket, ami annyit jelent: „kivonulók”. Ez onnan ered, hogy a Mohamedet követő négy kalifa által vezetett Rasidun kalifátus ideje alatt megjelentek anarchista lázadó csoportok, akik megtámadták az akkori muszlimokat és nem ismerték el Ali kalifát. Később ezek a radikális csoportok a sivatagba lettek zavarva (majd onnan áttelepültek a mai Ománba, ahol idővel mérséklődtek és létrejött az ibadijja vallás, ami ma Omán államvallása).
    Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a korai iszlám kalifátusban volt egy jól működő szélsőségeskedéstől mentes állam, mely ellen fellépett egy anarchista lázadó csoport. A Daes (ISIS) inkább az utóbbinak az utóda.
    Az iszlám egyébként is a közmegegyezést hirdeti, vagyis ha van egy jól működő rend, amivel noha nem is értünk teljesen egyet, azt mégis inkább támogatni kell egy kisebbségi lázadó csoport érdekeivel szemben (mint amilyen pl a Daes is).

    – Ezzel szemben meg a valóság az, hogy a Daes a wahhabizmusból nőtt kis, ami meg egy 18. századi szélsőséges ideológia. Abd al-Wahhabot pedig a szélsőséges tanai miatt az akkori muszlimok elzavarták a sivatagba, ahol azonban a primitív baduin-törzsek felkarolták és egyezséget kötöttek egymással: amit rabolnak annak egy részét odadják al-Wahhábnak, cserébe ő meg nekik iszlám ideológiát ad. Így a rabló bedunok eleve nem túl toleráns világnézete kezeredett al-Wahhab szintén kevésbé békés nézeteivel.
    Amikor később jöttek az angol gyarmatosítók, akik rosszban voltak az Oszmánokkal, akkor szövetségre léptek ezekkel a beduin törzsekkel, azt mondták, hogyha segítenek nekik harcolni az oszmánok ellen, akkor kapnak majd területeket. Így is lett, miután 1926-ban az oszmán kalifátus szétesett (tehát azóta már nincsen kalifátus, hiába jönnek az ilyen önjelölt Daes-félék) akkor az angol gyarmatosítók odaadták az Arab félsziget egy hatalmas darabját azoknak a beduin-törzseknek. Így jött létre a mai Szaúd-Arábia, melynek az állami ideológiája a wahhabizmus. És ezt a szélsőséges nyugatiak által hatalomra tett monarchiát a mai napig is támogatja az USA meg a nyugati országok, akik magukról máskor a „demokrácia védőbástyájának” szokták nevezi magukat.
    Ezeket csak azért írom le, hogy tudassam, hogy a Daes ennek az utóda, ennek a 18. századi eszmének, nem pedig Mohamed kalifátusának.

    *fun fact: Abd al-Wahhab gyakran hivatkozott Ibn Tajmijja 13. századi gondolkodóra, akit életében többször is lecsuktak nézetei miatt, itt pedig érdemes elgondolkodni, hogy az akire ma konkrét államok és szervezetek hivatkoznak, azt saját korában a középkori iszlám ideje alatt börtönbe csuktak szélsőséges nézetei miatt…
    Mellesleg meg további meglepő tény lehet a radikálisok számára, hogy Ibn Tajmijja sem mondott olyat, hogy harcolni kellene a keresztények ellen, ő csak azt mondta, hogy aki muszlim az ne kövessen semmilyen keresztény szokásokat (mivel ő az akkor keresztény többségű Szíriában élt, ahol a muszlimok sok keresztény szokást tartottak).

    Ha vette valaki a fáradságot végigolvasni, köszönöm!

    Üdv