Amikor hallgató voltam az 1985/1986-as tanévben a Havannai Egyetem bölcsészkarán az általános bölcsész („Letras”) szakon.
Az első tanév egyik tárgya a Marxista-leninista filozófia volt. Az az jelentette:
- 1. félév: filozófiatörténet,
- 2. félév: marxizmus;
azaz az első félév tanulást igényelt, míg a második csak halandzsázást.
Egyik naív, de okos diák egyszer csak feltette a kérdést: „miért nem úgy van, hogy mindenki választ magának egy neki rokonszenves filozófiát?”.
Erre megfagyott a trópusi levegő a teremben. Annak ellenére, hogy Kubában egyébként lehetett azzal a szöveggel élni, hogy „forradalmár vagyok, de nem vagyok marxista”.
A tanár azonban gyorsan megadta a frappáns választ, azonnal lezárva minden esetleges vitát: „vegye észre, mi a tantárgy neve, vajon „filozófia” vagy „marxista-leninista filozófia”, na ugye?”.
