Tag Archives: liberalizmus

Kezd kifulladni

Az a jó a progresszióban, hogy nem ismer határt, így saját magát teszi nevetségessé. Mert mindent eltúloz, mert mohóan csak teljes kiütéses győzelmet fogad el. Aztán ezzel még saját mérsékelt híveit is elidegeníti. Nem vagyok focirajongó, azaz az angol-magyar meccset se néztem. Csak utólag értesültem a műbotrányról. Most már a liberális érvrendszer enyhült, már nem az, hogy aki… Read More »

A szélsőségek találkoznak

Liberális közhely, hogy a szélsőségek találkoznak. Ami persze még igaz is, ha minderről levesszük a liberális elfogultságot. Ez a liberális állítás valójában azt jelenti: aki nem liberális, annak vannak közös értékei, akkor is, ha másban nem értenek egyet. Valójában persze teljesen komolytalan manapság a politikát csak egy darab tengelyen nézni: azaz baloldal és jobboldal. Ráadásul Magyarországon ez nem… Read More »

A libbantak bruhuja

A bruhu Szathmári Sándor Kazohínia című regényéből van. Ott az őrültek társadalmában mindennek a végoka a bruhu – ez egy láthatatlan szerve az embernek, mely csupa olyan dolgokat akar, amik egyébként az ember számára teljesen feleslegesek. Pl. sárga kavicsot kell a hónalj alá szorítani, mert ez jó a bruhunak. Nyilván a szerző persze a keresztény “lélek” fogamát akarja… Read More »

A halandzsa és a fasiszta ebéd

Elolvastam a magyar kamu-újbaloldal legújabb sztárjának, Jason Stanley-nek a főművét, a Hogyan működik a fasizmus: a mi és az ők politikája című írást. Nem csalódtam: zavaros halandzsa az egész. Az alapötlet: a fasizmus meghatározása. Nos, a szerző szerint a fasizmus 10 jellemzője: mitikus múltkép, propaganda, antiintellektualizmus, valóságtagadás, hierarchia, áldozati szerep, törvény és rend, szexuális szorongás, szívhez szóló beszéd,… Read More »

Klasszikus liberálisok contra modern liberálisok

Az egyik kedvenc vitám a klasszikus és modern liberálisok közti ádáz vita. Kb. olyan, mint amikor a diliházban arról vitáznak a törzsvendégek, hogy 2+2 az 3 vagy 5. Mindkét fél mondja a maga hülyeségeit, egyetlen dologban értenek egyet: hogy 2+2 az nem 4. Ha innék kávét, azt mondanám “csak egy kávét kérek”, bár ez kezd már unalmas közhely… Read More »

Jóléti polgári állam

A nyugati jóléti állam ugyanaz, mint a nagy kaszinónyeremény: alapfeltétele, hogy sokan ne nyerjenek. Hiszen ki is akarna úgy kaszinózni, hogy annyit kap vissza, amennyit befizet? – ennek semmi értelme nem lenne. Pontosan ez a nyugati polgári liberális jóléti állam lényege: sokan fizetnek keveseknek. Ha az egész világ ma Világállam lenne, s azonos lenne az életszínvonal mindenhol, ez… Read More »

Az intézményrendszer

Az intézményrendszer, meg a fékek és ellensúlyok – ez az egyik kedvenc liberális marhaság. Sokan legyintenek rá, mások meg elhiszik. De kevesen néznek a dolog mögé. Minden intézményrendszer alapvető célja: az adott politikai rend védelme, hogy azt nehezen lehessen megváltoztatni, sőt egyáltalán ne lehessen megváltoztatni. Ha egy adott rendszerben jelen van a demokratikus elem, az csupán azt jelenti:… Read More »

A hatalom megfosztja saját magát

A liberális elit legkellemesebb vonása a hülyeségük, hogy saját maguk alapjait rombolják. Nyugaton olyan légkör alakult ki, hogy egy rakás kérdésben immár nem csak hogy egyetlen igaz vélemény alakult ki, hanem azt még kötelező is ismételgetni, már semlegesnek se szabad lenni az adott kérdésben. Magyarországon ez szinte teljesen ismeretlen, már a későkádári kommunizmusban se volt ekkora nyomás: gyakorlatilag… Read More »