Vannak olyan liberális, polgári üzenetek, melyek rosszabbak a nyíltan perverz propagandánál.
Miért? Mert a rossz nyílt propagálása sok esetben kontraproduktív, sokakban ellenhatást vált ki. Pl. a nyugati nagyvárosokban a szivárvárványos gyerekkúrókkal együtt vonuló kisgyerekek látványa nagyon sok emberben automatikus ellenkezést vált ki.
Az alattomos propaganda veszélyesebb, íme rá egy példa:
Az üzenet az, hogy egész nap „pörögni” kell, „maximumon” kell élni, s aki nem így tesz, az deviáns, antiszociális „lúzer”. Még a test normál működése is súlyos „probléma”, melyet „azonnal” meg kell oldani. Pedig a fájdalomérzés, a fejfájás is egy egyszerű jel, azt jelzi: valami rosszul működik a testben. A megoldás nem a rohanás a fájdalom elnyomása céljából, hanem meggondolni mi a baj. Az átlag fejfájás egyszerűen a túlzott aktivitást, a pihenés hiányát jelenti – ilyen esetben nem az a megoldás, hogy eszement drogos módra ugrálunk a nappaliban, hanem lepihenünk.
A liberális ideál ez: az ember egész nap munkájával van elfoglalva, nincs ideje még rendesen a munkahelyre utazni se, hanem futni kell, nem szabad reggelizni, erre „nincs idő”, s ha van is ebéd. azt sietősen kell végezni, majd este sokáig bent maradni, törni a fejet hogyan lehet még „jobban” dolgozni.
Nagyon régen észrevettem: a halivúdi filmekben szinte sose fordul elő, hogy emberek együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, s meg is eszik ételüket. A jellemző, hogy már késésben vannak, vagy fontos hívás jön, alapvetően mindig történik valami, s az étel az asztalon marad.