Ismét cirill

By | 2016-06-19

A mai bolgár ábécé kialakulásáról már volt szó, lássuk most a többi szláv cirill ábécét.

A macedónról már volt szó, a bolgár kapcsán, a montenegrói saját cirill ábécé pedig csak tervezet, így marad 5 ábécé: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, szerb.

Az eredeti cirill ábécé 45 betűből állt. Közülük 19 jelölt magánhangzót (sárgával jelölve), 25 mássalhangzót, 1 betű pedig (a Ҁ betű) nem jelölt hangot (pirossal jelölve), csak számot. (Minden betűnek volt szám jelentése is, a számként való használat a késő középkorban megszűnt.)

1cr

Fonológiailag az óbolgár nyelvben (erre lett létrehozva a cirill ábécé) 11 magánhangzó hang létezett. Miért volt tehát 19 magánhangzó betű? A magyarázat kettős:

  • Mivel a cirill ábécé alapja legnagyobb részben a görög ábécé, valamint az ábécé fő célja a görög nyelvű egyházi szövegek bolgárra fordítása volt, így több olyan görög betű is bekerült a cirill ábécébe, mely bolgár szempontból felesleges volt. Két betű – a Ѡ és a Ѵ – kizárólag a görög Ω és Υ betűk átadására szolgált, olyan jövevényszavakban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. Bolgárban az Ѡ ejtése teljesen azonos volt az О ejtésével, az a Ѵ ejtése pedig az И ejtésével.
  • Az óbolgárban – a mai bolgárhoz képest – több mássalhangzó volt: 7 mássalhangzó (a táblázatban zölddel jelöltek) mindig lágy volt, ezen kívül létezett további 15 kemény és 15 lágy mássalhangzó, melyeket azonban “páronként” csak 1-1 betű jelzett, azaz összesen 15 betű (kékkel jelölve). Írásban a lágy mássalhangzókat a következő módon lehetett megkülönböztetni az ugyanazon betűvel jelzett kemény mássalhangzóktól:
    • ha a lágy mássalhangzó után mássalhangzó következett, a lágy mássalhangzót jelző betűre aposztróf – ` – került, bár ezt a jelölést nem alkalmazták teljeskörűen, az aposztrófot sok esetben egyszerűen elhagyták, amikor egyértelmű volt, hogy melyik hangról van szó,
    • ha a lágy mássalhangzó után magánhangzó következett, a lágyságát a magánhangzó jelezte, mégpedig a következő módon:
      • lágy mássalgangzó utáni А, Е, Ѹ, Ѧ, Ѫ esetében a magánhangzó írása megváltozott és Я, Ѥ, Ю, Ѩ, Ѭ lett (ugyanezek a betűk jelezték a j+hang kapcsolatot is szó elején és magánhangzó után),
      • И, I, Ь, Ѣ magánhangzó kizárólag lágy mássalhangzó után következett, így ezeknél nem volt szükség a lágyság jelölésére, ugyanúgy, ahogy Ъ és Ы pedig mindig csak kemény mássalhangzó után jött (az И és az I ejtése azonos volt, ejtésük magánhangzó és lágy mássalhangzó után /ji/ volt, kivéve az И kötőszót, ahol ejtése /i/ volt.

A fentiekből látható, hogy az óbolgár magánhangzórendszere kiterjedtebb volt a mai bolgárénál. Míg a mai bolgárban 6 magánhangzó fonéma van (А, Е, И, О, У, Ъ), addig az óbolgárban e 6 mellett volt még további 5: Ѧ, Ѫ, Ы, Ь, Ѣ. Az Ѧ és az Ѫ orrhangú E és O, a szláv nyelvekből ez a két hang kihalt azóta, csak a lengyelben maradt meg, a mai lengyel helyesírás Ę és Ą betűkkel jelöli őket. Az Ы azonos a mai orosz Ы-vel, a bolgárból eltűnt ez a hang még a középkorban. Az Ь minden szláv nyelvből kihalt fonámaként, a mai oroszban előfordul allofónként. Az Ѣ – /æ/ – a mai bolgárban csak egyes déli nyelvjárásokban fordul elő, az irodalmi nyelvből hiányzik.

Látható, hogy minden hangnak – a lágy mássalhangzókat leszámítva – saját betűje volt, azonban van még egy kivétel, a /j/ hang, melyet az И betű jelzett, amely egyúttal a /ji/ kapcsolatot és az /i/ mássalhangzót is jelezte. Ennek kényelmetlensége felismerésre került már a XV. században, azóta került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére, míg az И maradt csak az /i/ magánghangzó jelölésére. (A szerb cirill ábécében a Й betű helyett a J betű használatos ugyanerre.)

Az Ѹ betűről szintén elmondható: ez görög hatás. A görögben az ΟΥ betűkapcsolattal lett jelölve az /u/ hang, ezt vette át a eredeti cirill írás, azonban – mivel ennek nem volt sok értelme a bolgárban – hamarosan az írás У betűt kezdett használni helyette, s az eredeti Ѹ a XIV. századtól már nem fordul elő.

A  táblázatban lilával jelölve van 3 darab “felesleges” mássalhangzó betű. Ezek oka ismét a görög. Ezek olyan jövevényszavakban voltak használatban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. A Ѯ, Ѱ, Ѳ betűk a görög Χ, Ψ, Θ betűket jelölték. A görög Θ hang eleve hiányzik a bolgárból, így a bolgárok számára a Θ azonos volt a Т-vel. Ez a három betű hivatalosan csak a XIX. sz. végén lett törölve a bolgár ábécéből.

E bevezetés után lássuk az egyes cirillbetűs szláv nyelveket!

orosz

Az oroszban jelenleg 33 betű van. A táblázatban pirossal jelölt betűk spontán módon kerültek ki a használatból. A zölddel jelölt betűket I. Péter cár írásreformja törölte, ezek az oroszban már nem létező és görög hangokat jelöltek. A 3 kékkel jelölt betű pedig Lenin írásreformjával szűnt meg, egyik sem jelölt önálló hangot. A XV. században került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Az Ё speciális orosz találmány a XVII. sz. végéről, az eredeti szláv ábécében hiányzó j+o ill. lágyság+o jelölésére, kötelezően használandó betűként csak a kommunista időszakban lett bevezetve, ma azonban használata ismét visszaesőben van: elfogadottnak számít E-ként való írása is.

orosz

Az orosz nyelv sajátossága, hogy az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig az oroszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva az orosz Э а “kemény e” jelölésére. Ez szintén I. Péter reformjának része volt. Ugyanekkor lett hivatalosan bevezetve az У betű is az az eredeti Ѹ helyére.

Szintén orosz sajátosság, hogy az eredetileg magánhangzót jelölő  Ъ és Ь betűkből keménységjel és lágyságjel lett.

Az oroszban mindig kemény a Г, К, Х, Ц,  s mindig lágy a Й, Ч, Щ. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Д, Ж, З, Л, М, Н, П, Р, С, Т, Ф, Ш – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhnagzó magánhangzó másik magánhnagzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

Fontos tudni: az oroszban erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli. De ennek elemzése meghaladná e cikk kereteit.

ukrán

Az ukránt érdemes az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. Az ukrán írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

ukran

Lássuk most a különbségeket az ukrán ábécében az oroszhoz képest!

Az ukránban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

Míg az orosz nyelvben az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött, addig az ukránban nem: az Е maradt “kemény e”, a “lágy e” jelölésére pedig az Ѥ alapján ki lett kialakítva az Є.

Az eredi szláv ábécében az I jelentése /ji/, ezt a mai ukránban külön betű, az Ї jelöli – ez a betű már a korai bolgár ábécében kialakult, de ott kihalt, az ukrán ábécében a XIX. században lett visszaállítva. Az /i/ magánhangzót az ukránban pedig az I jelöli.

Az И betű az ukránban külön hang, ezt a nyugat-ukrán nyelvjárásokban /ɪ/ formában ejtik, a többi nyelvjárásban pedig [ɨ] formában, azaz azonosan az orosz Ы-vel. Személyes tapasztalatom, hogy – bár az irodalmi nyelvben az [ɨ] szabálytalannak számít – 10 ukránból 9 pontosan így ejti mégis.

Fontos: míg az I csak lágy mássalhangzó mögött állhat, addig az И mindig kemény mássalhangzó után.

Speciális ukrán betű a Ґ, ez a /g/ hangot jelöli, ellentétben a Г betűvel, mely pedig a /h/ vagy a /ɦ/ hangot. A Ґ betűnek egy időben politikai jelentősége is volt: a Szovjetúnión kívül élő ukránok használtak, míg Ukrajnában tiltva volt, “szovjetellenes” betűnek számított. Hivatalosan csak Gorbacsov idejében lett bevezetve Ukrajnában is.

Az ukránban mindig kemény a Б, В, Г, Ґ, К, Ж, М, П, Ф, Х, Ч, Ш, Щ, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez csak az irodalmi nyelvben és a nyugat-ukrán nyelvjárásokban érvényesül, mivel a kelet-ukrán nyelvjárásokban a Б, В, Ж, М, П, Ф, Ч, Ш, Щ is lehet lágy.

Fontos tudni: az ukránban – ahogy az oroszban – erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli.

belarusz

A belaruszt érdemes szintén az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. A belarusz írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

belaruszAz ukránhoz hasonlóan, a belaruszban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

A belaruszban nincs И, helyette I van.

Az orosszal azonos módon az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig a belaruszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva a belarusz Э а “kemény e” jelölésére.

Speciális belarusz betű a Ў, ez a /w/ hangot jelöli, mely az oroszból hiányzik, de az ukránban is megvan, viszont az ukránban nincs külön jele, az ukrán В egyaránt jelölhet /v/ és /w/ hangot.

A belaruszban mindig kemény a Д, Ж, Р, Т, Ў, Ч, Ш, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Г, З, К, Л, М, Н, П, С, Ф, Х, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magánhangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

A belarusz helyesírás sajátossága, hogy egyedül a keleti-szláv nyelvek közül, jelöli a magánhangzó-redukciót. Talán ennek érzékeltetésére a legjobb az ország neve: Беларусь – ami oroszosan Белорусь lenne, miközben a kiejtés a két nyelvben azonos: /bjɛləˈruːsj/.

Magyar médiákban folyamatosan gondot okoz, mikor lesz az orosz/ukrán/belarusz nevekben a d/n/t-ből gy/ny/ty, íme hát egy összehasonlítás. A három nyelv “problémás” betűinek megfelelése.

atiras

ruszin

A legkisebb keleti-szláv nyelv a ruszin. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

ruszin

A ruszin ábácét érdemes az ukránhoz hasonlítani. Az összes ukránban is meglévő ruszin betű jelentése azonos az illető ukrán betűkével. Egyetlen eltérés: az И betű mindig /ɪ/-t jelöl.

Ezen túl viszont a ruszin viszont rendelkezik 3 betűvel, melyek az ukránból hiányoznak: ezek a Ё, Ъ, Ы – mind a három az orosszal azonos jelentéssel.

A kövekező:  Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц mássalhangzó betűk jelölhetnek kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

szerb

Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

srb

A szerb cirill ábécé az egyetlen teljesen fonetikus szláv cirill ábécé: minden betű egy hang, s minden hang egy betű. A XIX. sz. elején lett kialakítva. A szerb nyelvben 4 darab lágy mássalhangzó van: a lágy cs, a lágy dzs, a lágy l és a lágy n. Mind a négyre külön betű lett kialakítva, ezek: ђ, љ, њ, ћ. Úgyszintén külön betű lett megalkotva a kemény dzs hangra: џ.