A spanyol a világ harmadik legnagyobb nyelve, anyanyelvi beszélőinek számát tekintve.
Európa:
Afrika:
Amerika:
a spanyol nyelv státusza:
sötétzöld – hivatalos nyelv és a lakosság 90-100 %-a anyanyelvi beszélő (Argentína, Costa Rica, Chile, Domikai Közt., Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, Salvador, Uruguay, Venezuela)
világoszöld – hivatalos nyelv és a lakosság 75-90 %-a anyanyelvi beszélő (Ecuador, Peru, Spanyolország)
narancssárga – hivatalos nyelv és a lakosság 50-75 %-a anyanyelvi beszélő (Bolívia, Guatemala, Paraguay)
citromsárga – hivatalos nyelv és a lakosság kevesebb mint 10 %-a anyanyelvi beszélő (Egyenlítői Guinea)
barna – nem hivatalos nyelv, a lakosság legalább 10 %-a anyanyelvi beszélő (Amerikai Virgin-szk., Andorra, Belize, Gibraltár, USA)
A nyelvjárásokat illetően 10 fő nyelvjárás határozható meg, ezek közül 4 spanyolországi, 6 pedig amerikai:
- közép-spanyolországi: Kasztília La Mancha és Madrid tartományok,
- dél-spanyolországi: Andalúzia, Extramadura, Murcia tartományok, Ceuta és Melilla városok, valamint Gibraltár,
- észak-spanyolországi: a többi spanyolországi tartomány, valamint Andorra,
- kanári: Kanári-szigetek,
- karibi: a karibi szigetek, Mexikó karibi partvidéke, Panama, valamint Kolumbia és Venezuela karibi partvidéke, s Belize,
- mexikói: Mexikó, a karibi partvidék nélkül, valamint ez a legelterjedtebb az USA-ban,
- közép-amerikai: a középamerikai államok, Mexikó és Panama kivételével,
- andoki: Ecuador, Peru, Bolívia nyugati része, valamint Kolumbia és Venezuela andoki része,
- argentín-uruguayi: Argentína, Paraguay, Uruguay, valamint Bolívia keleti része,
- chilei: Chile.
A spanyol – hatalmas kiterjedése ellenére – rendkívül egységes nyelv, sosem volt próbálkozás saját helyi szabvány létrehozására. Manapság pedig a könnyű és gyors kommunikáció még inkább erősítik a nyelv egységét.
Az egyes nyelvjárások között a legnagyobb különbségek a szóhasználatban vannak, a különböző szavak jellemzően egymás szinonímái.
A kiejtés meglepően egységes. A helyi sajátosságok párt pontban foglalhatók össze:
- az s és a d szóvégeken és mássalhangzók előtt gyakran eltűnik egyes esetekben, míg másokban nem,
- az ll és a y ejtése egyes régiókban ugyanaz, másokban eltérő – eredetileg az előbbi ejtése a magyar ly eredeti ejtésével volt azonos, míg az utóbbi a mássalhangzó utáni szóvégi vagy mássalhangzók közti magyar j-nek felelt meg: érdekes, hogy a két hang a magyarban is egyesült (a palóc nyelvjárást leszámítva),
- a y ejtése régiónként változó: az előbbi pontban leírtól a magyar zs-hangig terjedően,
- a j ejtése kétféle lehet: akár lehet olyan, mint a magyar h ejtése magánhangzók között, akár olyan, mint a ch a magyar technika szóban,
- nagyon jellemző, hogy a z és az s ejtése (valamint az e vagy i előtti e ejtése) azonos-e vagy sem,
- végül talán a legjellemzőbb: az s ejtése, azaz a magyar sz-szel egyező ejtése, vagy a magyar selypített sz-ként való ejtés.
Íme ezekről egy táblázat:
Ami érdekesség még, hogy a spanyol anyanyelvű átlagember hogyan érzékeli az egyes nyelvváltozatokat.
A /θ/ hang Spanylországon kívül nem fordul elő, a latin-amerikaik számára kifejezetten vicces ez a hang.
A d és s hangokat nem elharapó nyelvjárások beszélői számára a d és s hangokat elharapása „parasztosnak”, azaz műveletlen ejtésnek tűnik.
A tú személyes névmás (te) helyettesítése a vos névmással Dél-Amerikán és Közép-Amerika egy részén kívül ismeretlen, ennek használata így azonnal elárulja a beszélő eredetét. Fordítva ugyanez igaz a vosotros személyes névmásra (ti), ennek használata Spanyolországon kívül teljesen hiányzik, azaz aki ezt használja, az azonnal elárulja magáról, hogy ő spanyol. Ugyanez igaz a többes számú második személyű igaragozásra is: ennek használata teljesen hiányzik Latin-Amerikában, ez latin-amerikai füllel sznob beszédnek tűnik.
Az s ejtése annak selypítős változatában Spanyolországon kívül csak Chilében fordul elő, ez a hang a „normál magyar” sz-t ejtők számára kifejezetten komikus, míg fordítva meg a „normál magyar” sz ejtése „parasztos”.
Kerestem direkt pár videót, az egyes nyelvjárások bemutatására. Élő beszédet igyekeztem keresni, nem nyelvi tanítóanyagokat, mivel szerintem az előbbiek jobban kifejezik a nyelvet. A 4 legtipikusabb nyelvjárásra kerestem példát.
a spanyol államfő tavalyi karácsonyi beszéde – tipikus közép-spanyolországi nyelvjárás: /θ/ és selypített sz, a d-k és s-ek ejtése, erős /x/, nincs zs hang
a volt argentín elnök 2010-es újévi beszéde – argentín-uruguayi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyakori kihagyása, gyenge /ɦ/, zs hang
a mexikói elnök tavaly újévi beszéde: mexikói nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek pontos ejtése, erős /x/, nincs zs hang
a kubai vezető beszéde: karibi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyenge /ɦ/, nincs zs hang
Fontos ejtési tudnivalók magyar szemszögből:
- mássalhangzók:
- b ejtése:
- m, n, ñ után, valamint szünet után: b,
- minden más esetben: “laza v”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást, ejtése:
- c ejtése:
- e és i előtt: sz (kivéve Spanyolországban, ott: pösze sz).
- mindenhol máshol: k,
- ch ejtése: cs,
- d ejtése:
- l, m, n, ñ után, valamint szünet után: d,
- minden más esetben: “laza d”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást,
- g ejtése:
- m, n, ñ után, valamint szünet után: g,
- minden más esetben: “laza g”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást,
- h ejtése: mindig néma,
- j ejtése: mint a magyar technika szóban a ch,
- ll ejtése: azonos a y ejtésével, kivéve Spanyolországot, ahol mint a magyar ly eredeti ejtése (ly palóc nyelvjárásban),
- ñ ejtése: ny,
- r ejtése:
- szó elején és n, l, s után: rr.
- máshol: r,
- s ejtése: sz,
- v ejtése:
- m, n, ñ után, valamint szünet után: b,
- minden más esetben “laza v”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást,
- y ejtése:
- önálló szóként: i,
- kettős és hármashangzó részeként: j-szerű hang,
- mindenhol máshol: mint a magyar j, kivéve Argentínát és Uruguayt, ahol zs-szerű hang,
- z ejtése: sz (kivéve Spanyolországot, ott: pösze sz),
- b ejtése:
- magánhangzók:
- a: röviden ejtett magyar á,
- e: röviden ejtett magyar é,
- i:
- kettős és hármashangzó részeként: j-szerű hang,
- mindenhol máshol: i,
- o: magyar o,
- u:
- kettős és hármashangzó részeként, u-szerű hang (kb. mint az angol w),
- gue, gui, que, qui kapcsolat részeként: néma,
- mindenhol máshol: u,
- ü: u-szerű hang (kb. mint az angol w), csak kettőshangzók részeként fordul elő, g után.
