10 év “lemaradás”

By | 2022-01-06

Régi emlékem 1997-ből.

Annak idején, 1997-ben költöztünk a múzsámmal Magyarországra, huzamos időre (végülis ez 10 év lett).

Arról beszélgettünk, mik a legrosszabb dolgok Magyarországon. Majd arra jutottunk:

  • az undorító reklámok az utakon (lásd, kiló hús fényképe óriásplakáton, alatta akciós felirat árral),
  • a tv-műsorok állandó megszakítása reklámokkal (1997-ben indultak a nagy kereskedelmi csatornák),
  • nincsenek boltok a városban, mindent hipermarketekben árulnak.

Szóba kerültek persze más problémák is, mint pl. az idegenellenesség, de végül abban maradtunk, ez nem egyértelműen rossz, mert van jó eleme is, ez sokkal inkább a történelmi tapasztalatokból eredő túlzott önvédelmi reakció.

Egyébként bolgárnak lenni Magyarországon azért nem igazán rossz dolog, a bolgárokat a legtöbb magyar barátnak tekinti, s különösen a szélsőjobbos szubkultúra – az akkor erős volt – imádja a bolgárokat, mert “szkíta rokonnép”. Igen, van egy bizonyos lenézés a bolgárok iránt – ez különösen a baloldali magyaroknál volt jelen -, de ez azért más szint, mint a gyűlölködés.

Persze vannak a népszerű szterotípiák a koromfekete, szőrös, bajszos, kövér bolgár nőkről, de ez minket nemigen érintett: a múzsám 45 kg súllyal és hófehér bőrével, meg szőrmentességével nemigen illik bele ebbe a képbe.

Alapvetően a bolgár-magyar népközi viszony jó. Egy komoly konfliktusról tudok: a Csepel-szigeti magyar gazdák és az ottani bolgár termelők között a 20-as években, a magyarok sérelmezték a bolgárok árlevívő szerepét. A probléma akkor eljutott a legmagasabb szintre. Horthy utasítást adott, Bulgária szövetséges állam, a kevés baráti ország egyike, támogatja a magyar revíziót, ezért minden viszály kerülendő, az agrártárca találjon ki valamit a magyar gazdák lenyugtatására, de a bolgár kertészek ellen tilos fellépni. Mindezt jelképesen is megerősítette a magyar államvezetés: Budapest főváros a magyarországi bolgároknak ajándékozott egy szép nagy telket a Ferencvárosban – itt épült fel a bolgár ortodox templom, mely ma is áll: Vágóhíd u. 15. -, a templom pár évvel későbbi felavatásán pedig Horthy személyesen is megjelent.

De – visszatérve a témára – a múzsám kijelentette, mindez Bulgáriában képtelenség lenne, az emberek fellázadnának az ilyen hülyeségek ellen, mint pl. az undorító óriásplakátok.

Én meg azt mondtam: várj 10 évet, s ott ugyanaz lesz. Ez nyugati hatás, a megszállók mint egy idegen faj “terraformálnak”, s a helyiek meg csak nézik. S ahogy a magyarok bambán asszisztáltak, abolgárok is így fognak tenni, csak kicsit később, mert Bulgária le van késve a “fejlődésben”.

S teljesen igazam lett. Az egyetlen, ami nem lett Bulgáriában, az kisebb boltok kiszorítása a hipermarketek által, ennek fő oka a nagyobb szegénység: sokan egyszerűen nem tudnak nagybevásárlást csinálni. De minden más teljesen azonos lett: hülye plakátok, állandó akciózás, karácsonyfa már szeptemberben, s a leggusztustalanabb: emberek órákon át való sorbanállása a plázáknál és hipermarketeknél az “ünnepek” előtt, felesleges ajándékok felhalmozása.

Mondtam a múzsámnak: “lám igazam lett“, mire ő “a bolgárok még a magyaroknál is ostobábbaknak bizonyultak, lám, Magyarországon legalább most már van ellenállás“.

Én viszont ismét előadtam lemaradási tézisemet, s megnyugtattam, 10 éven belül Bulgáriában is lesz ellenállás.

nyugati divat és bolgár ravaszság kombinálása: ha az ember nem akar költeni óriásplakát bérlésére, ráteszi a plakátokat a furgonra, majd azzal napi 12 órában járkál ide-oda