Ami a politikai helyzetet illeti, volt egy sarokba szorított MSZP-SZDSZ kormány, mely immár nem mert semmit se lépni, s volt a Fidesz, mely folyamatosan rúgdosta a kormányt, de óvatosan, nehogy az tényleg megbukjon. Közben az MSZP és az SZDSZ is egyre keményebben összevesztek egymással. Az országnak nagyon rossz volt ez a 3 év patthelyzet, de a Fidesznek sokat segített.
Nincs mit írni más a 2007-es magyar politikai helyzetről, mert egyszerűen más tényleg nem történt.
Az év nemzetközi eseménye természetesen Putyin februári beszéde Münchenben, melyben felmondja a konszenzust a nyugattal. Hozzáteszem: nem akarom azt állítani magamról, hogy „én már akkor tudtam”, mert nem tudtam, akkor azt hittem, ez csupán egy protokolbeszéd, semmi más. Csak 2008 augusztusában derült ki: Putyin komolyan gondolta. Én is kb. ekkor lettem Putyin híve 2008 augusztusában. De ez már egy másik történet.
2007 tavaszán már eldöntöttük, hogy elmegyünk az országból. Tervünk pontosan nem volt, de mivel magyarországi anyagi helyzetünk nem volt jó, úgy gondoltuk: majd csak lesz valami.
Amikor kérdezik, miért mentem el, azt szoktam viccesen mondani, hogy a Gyurcsány-diktatúrából menekültem el, de ez persze csak vicc. A valóságban semmilyen politikai elem nincs az országváltásunkban. Egyszerűen nem tudtunk sehogy se olyan jövedelemforrást találni Magyarországon, amiből megélhettünk volna nagyjából rendesen. Így logikus lépés volt Bulgáriába menni, ahol legalább olcsóbb az élet.
Ráadásul ma már nem sokat számít a lakóhely. Amióta nem vagyok Magyarországon, ugyanúgy foglalkozom a magyar közélettel, mint korábban, s ugyanúgy naprakész vagyok a történésekből.
