Kezdetnek jó. A nyugati civilizáció – s itt nyugatin nem nyugat-európai értendő, hanem nem-keleti, azaz nem indiai és nem kínai – valóban kettős alapú: Athén és Jeruzsálem jelképesen a két alap.
A gondolat kifejtése azonban félremegy: szerinte a polgári társadalom, a kapitalizmus Athén és Jeruzsálem együttes fejlődésének egyenes következménye!
Innen már csak teljesen félremehet a dolgok értelmezése. Kiderül: a fő ellenség a marxizmus és az iszlám. Ez totális tévedés. A iszlámot nem kell szeretni, de nem elismerni, hogy egyfajta szakralitást képez egyszerűen önbecsapás.
Ami pedig a marxizmust illeti, a marxizmus nem ok, hanem következmény, a felvilágosodás egyik eredménye, édestestvére pedig a liberalizmus, azaz a kapitalizmus és a kommunizmus azonos gyökérről fakad, s bár egymás közt is küzdenek, ez valójában testvérharc. Nem is lehet annál nagyobbat tévedni, mint antimarxista érzelmek által hajtva beállni a liberalizmus, a kapitalizmus szekértolójának!
A materializmus legkövetkezetesebb képviselője a polgári, liberális, kapitalista társadalom. Még a létezett kommunizmus országaiban is több szakralitás volt, akkor is, ha ez csak egyfajta torz ál-szakralitás volt.
Az iszlamizmus pedig nem verhető meg materialista, liberális, polgári értékrenddel, hanem csakis szakralitással. Ha materialista, „semleges” értékrendet szegezünk szembe az iszlámmal, az az iszlám győzelmét fogja elhozni.
A lényeg: nincs hiteles nyugatkritika, mely abból indul ki, hogy a nyugattal semmi gond nem volt, s csakis a marxizmus megjelenése rontott el mindent, majd pedig a muszlim migráció gyengítette meg véglegesen a marxizmus által fertőzött rendet. Ha ez így lenne, akkor csak annyit kellene tenni, hogy visszaállítjuk a kb. 200 évvel ezelőtti állapotokat, azaz a vadkapitalizmus viszonyait.
Hozzáteszem: megértem a szerzőt, egykor én is hittem ilyesmiben: konzervatív liberális koromban. Idő kellett, hogy megértsem: a polgári társadalom nem a megoldás módja, hanem a probléma része.
