A felnőtt emberek közti kapcsolatoknak sok szintje van.
Az alapszint az idegenség. Úgy teszünk, mintha ott se lenne a másik, nem köszönünk neki, nem reagálunk rá, s ha kényszerű helyzetben közel kell lenni hozzá huzamosabb ideig – pl. liftben vagy tömegközlekedésben -, akkor igyekszünk átnézni rajta.
Aztán jön sok szint, mely mind egyre magasabb kapcsolatot jelent: szomszéd, kolléga, távoli rokon, haver, közeli rokon.
A testvéri kapcsolat a legmagasabb fok a rokonságban, sajnos nem tudok róla semmi közvetlent, mert nincs testvérem.
Aztán jön a közeli baráti viszony és az azzal szinte egyenértékű szerelmi kapcsolat.
Azt hihetnénk, a kiteljesedett szerelem a legmagasabb fok, hiszen ott a felek egymást meztelenül tapasztalják, ráadásul a nemi kapcsolat révén a testek egymásba hatolnak.
Valójában nem. A legmagasabb fok az a kapcsolat, melyben a felek nem szégyellik egymás előtt biológiai jellegű szerves tevékenységüket, lásd szabadon vécéznek egymás előtt, ezt természetesnek véve.
A felső szint tehát az, amikor a másik előtt nem szégyelljük azt, amit minden más helyzetben szégyellnénk, rejtve tennénk.
Egy dolog ugyanis a szex valakivel, de ennél sokkal intímebb más előtt vécére menni nagydologra. Hiszen már gyerekkorban megtanuljuk, a felnövés fontos állomása, hogy már saját anyánk elől is bezárkózunk a vécébe kakiláskor, pedig hát ő aztán mindent látott rólunk ami csak elképzelhető, születésünk után hónapokon keresztül törölte a seggünket, a lehető leggusztustalanabb dolgokat megtapasztalva. Mégis eljön a pillanat, amikor saját anyánkat se engedjük immár, hogy lássa hogyan vécézünk.
Én későn szakadtam le anyámról, nagyjából 5 és fél éves korban jött el csak az a pillanat, hogy elbújok előle vécézéskor. De pl. a kisebbik fiam már 2 éves korában kizárt engem és anyját ilyen alkalmakkor.
Én azt hiszem a legfelső fok a fingás. Néha van ilyen inger. Amikor az utcán éri az embert, mindig körülnéz nincs-e más a közelben, s csak ha nincs, lépi meg akaratát.
Az intimítás végső foka az, amikor a másik ember előtt szabadon fingunk. Ez a legszorosabb barátság, lelki közelség fizikai jele.
Ahogy Isten mindent lát, s semmi bajt nem látunk abban, hogy érzékeli fingásunkat, hiszen ez egy természetes biológiai igény, nem bűn.
Ha nincs ember, aki előtt szabadon finghatunk, akkor valójában nincs igazán közeli embertársunk se.
