A giccsturista látványosság

By | 2022-07-29

A Kádár-kor utolsó harmadában népszerű nyugatnémet turistalátványosság volt a hortobágy csikós só nevű valami. Lényege: legények lovagoltak össze-vissza furcsa ruhákba öltözve, közben szintén furcsa ruhákba öltözött lányok sikítanak. A turista persze örült, hogy milyen szép autentikus népművészetet látott, miközben a népművészetet kicsit is ismerő ember meg halálra röhögte magát.

A műfaj persze mindenhol létezik.

Aztán van egy olyan szint, amikor a giccset nem is maga az adott kultúra csinálja magáról, hanem mások, ez az “ahogy Móricka elképzeli” verzió. Ez jellemzően ultragiccs.

Aztán van a csúcsszint: amikor a giccs annyira népszerű lesz, hogy elkezd tényleg hódítani otthon is.

Az oroszokat sose szokta zavarni az idegenben kialakított orosz-kép, jellemzően röhögnek rajta. A német Dschinghis Khan diszkóegyüttes (egyébként két magyarral a tagok között) orosz tematikájú giccsei eljutottak oda, hogy az egyik nagy orosz tv-csatornán a tavelyelőtti ünnepi szilveszteri műsorra meghívták őket, előadni számaikat ott helyben:

Nekem egyébként a kedvenc Dschinghis Khan feldolgozásom a mongol, egy mongol tehetségkutatóban csinálták meg a mongol verziót. Tudni kell, Dzsingisz kán a legnagyobb mongol nemzeti hős (a név mongolul egyébként Csingisz):

Az orosz humoristák pedig megtalálták a külföldi orosz sztereotípiákat mint humorforrást:

Pár rész, annak aki nem érti (végig amaerikaias akcentussal beszélnek oroszul a színészek, kivéve a legvégét):

  • “Nem rossz ez a júliusi időjárás.”
  • “Barbárok vagyunk, vad és piszkos barbárok. Miért vagyunk ilyenek? Az ipart és a technológiát kellene inkább fejlesztenünk. De akkor viszont nem maradna időnk vodkaivásra!”
  • “A kocsi a tiétek? Nem, a banké. A lakás? Az se, jelzálog. Akkor mi a tiétek? A Krím a miénk!”
  • “Miért van minden orosz lakásban szőnyeg a falon? Mert alatta van Amerika legyőzésének tervezete.”
  • “Add ide a Kalasnyikovot! Minek? Lőni fogok a saját lábam alá, hogy felmelegedjek.”
  • “Te igazi orosz disznó vagy! Köszönöm, elvtárs!”
  • “Megyek amúri tigrisre vadászni. Minek, már csak 30 maradt belőlük! Akkor ideje sietni.”
  • “Egy valamit nem értek. Ha ilyenek vagyunk, miért nem félünk Amerikától? Mert amíg az amerikaiak azt hiszik, hogy tényleg ilyenek vagyunk és így beszélgetünk, addig nincs mitől félnünk.” (ez a rész más akcentusmentes)