A mormon pápaság

By | 2022-08-03
Megosztás:

A mormonok egyik kedvenc ellensége a katolicizmus, mégis szinte teljesen átvették a katolikus hierarchiát, csak azt a katolikus gyakorlatnál is keményebbre csinálták.

A radikális protestánsok, az újprotestánsok, s a marginális vallások jellemzője a guruság. (Azért írtam így, mert egy radikális protestáns vagy egy újprotestáns nagyon felháborodna, ha valaki a mormonokat hozzá sorolná.)

A gurura nagy szükség van, hiszen nélküle az egész szervezet szétesne. Ugyanis az ilyen felekezetek jellemző sztorija:

  • valaki rádöbben, hogy Jézus tanítását meghamisították,
  • aztán ő maga kijelenti mi az igazi jézusi tanítás (jó esetben erre rájön a Biblia olvasása közben, rosszabb esetben megjelenik neki személyesen Jézus),
  • megtörténik tehát az igazi kereszténység visszállítása, jellemzően az alapító saját kora kívánalmaihoz igazítja az igazi kereszténységet, figyelemmel kora tudományos konszenzusára is.
  • telnek-múlnak az évek, lassan kiderül: a tények egyre inkább ellentmondanak az „igazi” kereszténységnek, mind a tudományos eredmények, mind a társadalmi viszonyok.

Ilyenkor persze vannak megoldások:

  • lassan kihalni, ez a jellemző eredmény,
  • ragaszkodni ahhoz, hogy minden ellentmondó adat hülyeség, s zárt, de büszke szektaként működni ezentúl: lásd az amishek módszere ez, nem is kis sikerrel, máig él az USA-ban kb. negyedmillió amish, s a közösség nincs kihalóban,
  • összeesküvéselméletekkel magyarázni minden ellentmondást: a jehovisták maximálisan sikeresek ebben, pl. a kedvencem, hogy azért vannak többmillió éves geológiai és antropológiai leletek a tudomány szerint (pedig ilyenek nem lehetnek, hiszen a világ 6000 éves), mert a Sátán csinálta ezeket a hamis leleteket, az igaz hívők megzavarása céljából – a jehovisták ma kb. 10 millióan vannak világszerte, szóval ez nagyon is működik,
  • magyarázgatni, hogy az „igen” szó „nem” alakban értelmezendő, a fekete meg fehér – ez szokott a legkevésbé működni – ez a progresszív keresztények kedvenc megoldás, lásd az „a homoszexualitás bűn” valójában azt jelenti „nem szabad gyűlölni a homokosokat”.

A legbiztosabb megoldás kézenfekvő: ha egyszer az alapító képes volt megállapítani az igaz tanítást, miért ne hagyományozta volna át e képességét a jövőre is? Bizonyára a visszaállított igaz kereszténység vezetője is hasonló képességekkel rendelkezik! Akkor viszont semmi gond, hiszen a mindenkori vezető majd képes lesz mindig utat mutatni, megmondani mi az éppen igaz tanítás!

Szerintem a XIX. századi katolicizmus is így gondolkodhatott, amikor kitalálta a római pápa tévedhetetlenségét. Persze a katolikus vezetés azért érezte, ennek nagyon guruszaga van, így bekorlátozta a római pápa tévedhetetlenségét: csak hit és erkölcs ügyében, s csak ha a római pápa kifejezetten hivatkozik a tévedhetetlenségére.

Hozzá kell tenni: a katolikusok is mindig érezték, ez a tévedhetetlenség „bűzlik”, így 1870-es bevezetése óta összesen 1 azaz egy alkalommal éltek vele, 1950-ben, akkor is egy teljesen elvont teológiai kérdés ügyében, melynek nincs közvetlen kapcsolata a hétköznapi élettel.

Dehát a katolicizmus alapjai erősek, nem is kell folyton frissíteni a tanítást.

Az újalapítású vallások esetében viszont nincs ilyesmi, ott néha pár évtized alatt is elavul minden, szóval kényszer a folyamatos „megújulás”.

A mormonizmus a jó példa erre. Mormonizmus alatt a nagy mormon egyházat értve (van még pár kisebb mormon felekezet is).

A mormonok minden elnöke, mindenkori elnöke látnok és próféta, aki Istentől kinyilatkoztatásokat kap.

Az egész prófétaság azonban mára önmaga paródiájává vált. Egyrészt, a mindenkori próféta kiválasztása bürokratikus automatizmusba torkolt. A mormon hit alapítója, Joseph Smith, halála, s azt követő vezetőváltás óta előre lehet tudni ki lesz a következő próféta: mindig a legidősebb – pontosabb a legtöbb ideje a tisztséget betöltő – „apostol”.

Iszonyúan bonyolult a mormon hierarchia – egyrészt földrajzi, másrészt központi -, szinte a katolikus szervezetet utánozva, de azt még megtoldva pár szinttel. Nem írnám most le, de a lényeg: a legmagasabb tisztség az apostol, ezekből mindig legalább 13 van, de lehet akár 15 is. Ennek oka a csavaros amerikai észjárás egyébként. Szóval a lényeg: nem minden apostol tagja a Tizenkettők Tanácsának. Maga az egyházelnök is apostol, de ő se tagja, mert ő Jézus modern verziója, s hát Jézus se volt a tizenkettők egyike.

Szóval a mindenkori második leghosszabb idejű apostol lesz az új elnök, s ezzel próféta, a jelenlegi elnök halálakor. Csak akkor nem lesz az, ha előbb hal meg a éppen elnöklőnél.

Az eredmény persze, mint a kései szovjet rendben: félig magatehetetlen, szenilis öregember a mindenkori próféta, aki még a saját nevére se emlékszik tisztán, nemhogy bármiről is prófétálni tudna, ill. valóban prófétai hatalom kell, hogy emlékezzen saját nevére.

Kb. mintha a katolikusoknál az új római pápa mindig a legrégebb óta szolgáló bíboros lenne. Ráadásul a mormonoknál nincs nyugalmazott státusz se.

A másik viszont az, miféle próféta az, aki nem mond semmit közhelyeken kívül, s ha mégis mond valamit, az az éppen meglévő divatnak felel meg? Valahogy furcsa, enyhén szólva.