A nemzetközi szakértő

global business traveler

Az egyik kedvenc liberális figurám a “külföldi szakértő”. Ha nem láttam volna a valóságban, el se hinném. Ezzel a figurával először még a kommunizmusban találkoztam, apám egyik ismerőse volt ilyen. Akkor azt hittem, ez egyedi dolog, azóta rájöttem: ellenkezőleg, ez egyre gyakoribb.
Különösen a 90-es években szaporodott el a külföldi szakértők populációja.

Különos ismretetőjelei:

  • nem ország vagy cég, hanem valamilyen sóhivatal alkalmazottja, pl. IMF, ENSZ, EU, UNICEF, stb.,
  • havi fizetése minimum az 5-szöröse, mint az átlagfizetés a leggazdagabb nyugati államokban,
  • kizárólag első osztályon utazik és csak ötcsillagos szállodában lakik,
  • korlátlan reprezentáció kerete van, s azt se kell elszámolnia soha sehol,
  • 50 ezer dollár érték alatti autóba nem ül,
  • heti valós munkaideje 3-4 óra.

Jellemző tevékenység: megérkezik x országba, ahol kijelenti, hogy a helyi 45 dolláros havi átlagnyugdíj iszonyúan magas, azonnal csökkenteni kell 35 dollárra, mert veszélyben a versenyképesség és a költségvetési egyensúly.

Majd miután ezt elmagyarázta, elmegy fél órára rákos árvákat simogatni, aztán nagylelkűen átad egy 1000 dolláros adományt az intézmény vezetőjének (nem a saját pénzéből).