Álnyelvészkedés

By | 2023-09-14
Megosztás:

Puzsér az uborkaszezonban kénytelen többéves videóit újra feltenni a YT-ra, hadd legyen azért pár reklámdollár. A legutóbbi nyelvészkedés volt, érdemes meghallgatni, a dilettantizmus mesebeli példája az egész:

A műsorban elhangzik kb. az összes létező nyelvészeti téveszme. Tulajdonképpen csak azt nem mondják, hogy a nyelvész a nyelv őre, aki eldönti mi helyes és mi nem. Persze ezt nem mondhatják, hiszen a műsorból kiderül, a nyelvhelyesség fő döntőbírái nem a nyelvészek, hanem Puzsér. S nem csak úgy, hogy ami nem tetszik Puzsérnek, az helytelen, hanem az egyenesen nem létezik. Nem vicc, ez az állítás.

A dolognak szerencsére már nincs politikai vetülete. A 90-es években még volt olyan, hogy a nyelvművelők jobboldaliak, a nyelvpozitivisták meg baloldaliak – abból az abszurd elképzelésből, hogy a baloldal szabadság-párti, a jobboldal meg rend-párti.

Sokat segített ennek feloldásában Farkasházy Tivadar azzal, hogy valamikor 1997-1998-ban tisztán pillanatnyi politikai okokból beállt nyelvművelőnek. Az évben egyébként nem vagyok biztos, de az esetben magában igen. Szóval akkor Farkasházy kipécézte Torgyánt, mert az a parlamentben azt mondta, hogy „médiák”, mire a reakció az lett, hogy „micsoda műveletlen bunkló ez a Torgyán, az se tudja, hogy a média szó már többesszám”. Persze Farkasházy hülyeséget mondott – a „média” szó természetesen nem többesszám -, de ez elterjedt. S ezzel megszakadt a nyelvművelés kapcsolata a jobboldallal. Azóta a nyelvművelő lehet bármilyen oldalú, s már a nyelvművelők radikális verziói szinte nem is léteznek. Ami jó, mert a radikális nyelvművelés egy áltudomány.

Szóval itt Puzsér elordítja kötelező tanait, nem írom le az összeset, csak csemegézek:

  • van logikus és logikátlan nyelvváltozás: marhaság, mert önmagában ez értelmetlen, sokszor a logikátlan alakok győznek, s a logikusok vesztenek, lásd „tartja” és „tarcsa” mint kijelentő mód,
  • az idegen szavakat lehet helyesen és helytelenül használni, azaz olyan nincs, hogy „optimálisabb”, mert az „optimális” már eleve a „lehető legjobb” jelentésű,: miközben csak a használat dönt erről, az eredeti értelem nem számít (lásd „média”),
  • a nyelvjárási „hiba” az még nem akkora hiba, de a rétegnyelvi „hiba” már nagy baj: természetesen egyik se hiba, s a kettő elkülönítése abszurdum,
  • a túlzó fokozás „nem létezik”: erre nincs mit mondani, mert az már bizseregtető tudatlanság, még a műsor többi szereplőinek is feltűnik ez,
  • a játékos szóalkotás „hiba”: ez megint egyértelműen butaság, ez még a radikális nyelvművelői tanokon is túltesz,
  • végül különösen mulatságos az az elmélet – ezt még máshol nem hallottam -, hogy nem lehet egynél több gyökerű egy idegen szó, pl. Puzsér szerint az „unszimpatikus” szó azért „nem létezik”, mert a gyökere egyszerre latin és görög: Puzsér ezek szerint nem ismer egy orvosi, tudományos szakszót se, ezekben ugyanis tömegesen fordulnak elő kevert görög-latin szavak.

Vicces volt az egészet meghallgatni, különösen, hogy a résztvevők ezt nem humoros számnak szánták, hanem kb. komoly szakmai vitának gondolták.