Ausztria ébred

By | 2016-04-28

Ausztriában a volt szélsőjobb párt megnyerte az elnökválasztás első fordulóját. Ez igen fontos hír.

Hozzá kell tenni, Ausztria parlamentáris köztársaság, az országot a miniszterelnök irányítja. Az osztrák köztársasági elnök pozíciója középgyenge, azaz a gyenge magyar köztársasági elnökhöz képest valamivel több hatalommal rendelkezik, de így is ez egy elsősorban jelképes poszt. Viszont a poszt fontos mégis, ennek fő oka pedig az, hogy Ausztriában a nép közvetlenül választja a köztársasági elnököt.

Aláhúzom: nem a szélsőjobb nyert Ausztriában, hanem a VOLT szélsőjobb.

Egész Európában jól látható az a kb. 15 éve zajló folyamat, hogy a volt szélsőjobb és a volt szélsőbal szakít a szélsőséges nézetekkel, s komoly belső korrekciót hajt végre.

Különböző európai országokban különböző folyamatok zajlottak, de az irány hasonló. A hátsó ok pedig mindenhol azonos: a liberálissá züllött középbal és középjobb elvesztette hitelességét, így az lassan megsemmisül, helyét pedig átveszi az újbal és az újjobb. Az országok közti különbségek persze nagyok: van ahol a középbal semmisült meg szinte teljesen, máshol ez a középjobbal történt, emellett a változás módja is más országonként.

Ausztria arra példa, hogy mind a középbal, mind a középjobb lassan megy le, egyik se tud a másik gyengeségéből profitálni. A mostani elnökválasztáson egyik hagyományos osztrák nagypárt (se  a középjobb, se a középbal ) nem tudott bejutni az elnökválasztás második fordulójába.

Valójában a középbal és a középjobb között ma már egész Európában a különbség minimális. Gazdaságpolitikailag teljesen ugyanazt mondják, mindketten határozottan kiállnak a nagytőke mellett és támogatják a kisemberek eltaposását, a különbségek jellemzően egyes másodlagos kérdésekben jelentkeznek, azokban sem lényegiek. Pl. a középbal örömmel szavazza meg az azonosnemű „házasságot”, míg a középjobb homlokot ráncolva teszi csak ezt, de miféle különbség ez, mikor mind a kettő megszavazza ugyanúgy? Vagy vehetjük a migráció témáját: a középbal zászlólengetve és örömhimnuszt dalolva fogadja az országba érkező iszlamistát, míg a közéjobb csak egy hűvös kézfogással, de mindkettő egyetért: az iszlamisták szent alapjoga beköltözni.

A liberális konszenzus azonban véget ér, éppen napjainkban érik be a folyamat, melynek lényeg: a nép felkel liberális elnyomói ellen.

Szlovákiában például a középjobb tűnt el szinte teljesen, a középbal pedig teljesen, mégpedig a mindkét oldalról való támadás miatt. A posztkommunista középbalból lett szakadás útján az újbal párt, mely mára az egyetlen baloldali párt lett, ez a mai fő kormánypárt. Közben a szélsőjobb mérsékelt lett, majd megjelent egy új, radikális szélsőjobb párt.

Szerbiában a helyzet kissé más: ott a szélsőjobb pártból kiszakadt egy rész, mely középre húzódott, ez a mai fő szerb kormánypárt. A korábbi szélsőjobb marginális lett, s csak idén tudott ismét bekerülni a parlamentbe. A posztkommunista baloldal Szerbiában pedig sosem volt ballib.

Megemlíthető európai szinten: ahol hagyományosan erős a baloldal, ott a szélsőbalból újbal lett és a középbal marginális lett. Jó példa erre Görögország, ahol a középbalból kis párt lett, miközben a középjobb ma is jelentős erő, sőt a legnagyobb ellenzéki párt. Ahol pedig a jobboldal erős, ott a középjobb jelentektelenedett el.

Magyarországon a rendszerváltozás idején teljes volt még a liberális konszenzus, a fő ellentét faji és kulturális volt inkább, de mindkét tábor a nyugatot tekintette példának. Amikor elsőként Csurka István felmondta a konszenzust, gyorsan marginalizálódott, sosem tudott jelentős befolyásra szert tenni. A Fidesz pedig a 90-es évek közepén véghezvitt „nemzeti” fordulata után is alapvető része maradt a liberális konszenzusnak.

A magyarországi liberális konszenzus csak 2010-től tört meg. Megjelent a parlamentben egy szélsőjobb erő (a Jobbik), valamint egy újbalos erő is (az LMP) – más-más szempontból, de mindketten a liberális konszezuson kívül kezdtek politizálni. Megérezve az új idők szelét, a Fidesz is lassan szakított ezzel a konszenzussal, 2012 tájékára tehető a Fidesz nyilvánvaló irányváltása: ez már a Fidesz második irányváltoztatása alapítása óta. Ami magyar sajátosság: a hivatalosan még mindig középjobb Fidesz és a szélsőjobbos Jobbik egyszerre akarja az újjobb szerepét magának.