A modern mítoszteremtés csúcsa:
A ballib hívő igyekszik valahogy összehozni a holokausztot az ukránmániával. Aki nem ért a témához, az még el is hiheti.
Ami igaz a leírtakból:
- Zelenszkij nagyapja szovjet katona volt,
- nagyapja testvéreit megölték a német megszállás alatt,
- nagyanyja azért menekült meg, mert a német bevonuláskor a kivonuló szovjet csapatokkal tartott, Kazahsztánban telepedett le, majd 1945-ben visszatért Ukrajnába.
Ami a cikkben abszurd az az ukrán nevek következetes használata. Mi a valóság ezzel kapcsolatban?
A szovjet Ukrajnában a nyelvi helyzet az volt, hogy két hivatalos nyelv volt: az orosz és az ukrán. Persze a gyakorlatban az orosz dominált, de a jogi és jelképes ügyekben ügyeltek a kétnyelvűségre, azaz pl. a születési, házassági anyakönyvi kivonatokban, okiratokban mindig szerepelt minden mind a két nyelven. Ami a kitöltést illeti, szinte mindig az oroszul zajlott:
A neveket illetően a szokás az volt, hogy minden nevet lefordítanak: az szerepel minden név oroszul és ukránul is, orosz nyelvi környezetben az előbbi, ukrán környezetben pedig az utóbbi használatos.
A hagyományos szláv nevek esetében ez nem gond, a legtöbb név esetében van orosz és ukrán verzió is. Zelenszkij esetében ez Vlagyimir és Volodimir (eredetiben: Владимир és Володимир).
A kettős használat teljesen bevett történelmi hagyomány, ma is él ez és nincs semmilyen politikai üzenete. A legoroszellenesebb ukrán médiák, megszólalók is „Vlagyimir Alekszandrovics Zelenszkij” alakot hasznának oroszul beszélve, míg ukránul és bármely más idegen nyelven beszélve pedig az ukrán verziót, azaz „Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij”.
Sőt, tessék megkapaszkodni, ezt oroszokra is használják az ukránok, Ukrajnán kívüli oroszokra is. Azaz ez egy abszolút semleges nyelvi szokás. Ukrán szövegben még a gonosz Putyin is „Volodimir”:
Zelenszkij nemzetiségileg zsidó. Az ukrajnai zsidók eredetileg mind kivétel nélkül jiddis anyanyelvűek voltak, ahogy a mai Oroszországban és Belaruszban is természetesen. Belaruszban pl. olyan nagy volt a II. vh. előtt a zsidók aránya – Minszk de facto zsidó város volt, a zsidók aránya 50 % felett volt, ez aztán a német megszállással változott meg -, hogy a II. vh-ig szovjet Belarusznak 4 hivatalos nyelve volt, az orosz, a belarusz, a lengyel, s a jiddis, ez a címeren is ott volt:
Ukrajnában ilyen nagy zsidó arány, a Zelenszkij-család régiójában különösen, nem volt, ott egyértelműen kisebbséget alkottak. A jiddis nyelv kihalása folyamatosan zajlott, az asszimiláns zsidók felvették a helyiek nyelvét. Közép- és Kelet-Ukrajnában ez a nyelv egyértelműen az orosz volt. Az ukrán nyelv a falvakban volt erős, a városok orosznyelvűek voltak arrafelé.
Utólag ezt átmagyarázni nevetséges. A valóság: az ukrajnai zsidók orosznyelvűek lettek, identitásuk pedig maradt zsidó. Utólag valamiféle ukrán identitást hallucinálni vicces. Asszimiláció persze mindig volt, így lehet, hogy valaki immár a zsidóságot már csak származásnak tekinti, de akkor is ez orosszá asszimiláció a nyelv miatt. Ill. ma már lehet ez ukránná asszimilálódás is. Azaz nem kizárt, hogy Zelenszkij saját magát ukránnak érzi, de ez biztosan nem igaz szüleire és nagyszüleire. Más állítani nevetséges anakronizmus.
Mellékes téma, de a magyarokat nagyon érinti. A névfordítás különösen sújtotta a kárpátaljai magyarokat. A lefordítható magyar neveket lefordították, de sokszor a nem-lefordíthatókat is átcsinálták valami hangzásban hasonlóra. Máig hosszú viták vannak ebből, amikor kárpátaljai magyarok magyar állampolgárságot kérnek: a saját megszokott nevük ugyanis sok esetben egészen más, mint az ami az okmányaikban szerepel, s külön harcot kell vívni a magyar hatóságokkal ez ügyben.
Ez csak fokozódott a független Ukrajnában, amikor az okmányokban már csak az ukrán verzió szerepel, ami sok esetben plusz ferdítést eredményezett, lásd így lesz pl. a Ferencből Fegyir.
Volt egy ilyen ismerősöm, neve Göncz Árpád (semmi köze a volt elnökhöz, csak névrokon), az ukrán neve Arpad Ivanovics Henc. Na most, az Arpaddal gond nem volt, ez elég egyértelmű, meg az is, hogy magyarul nincs apai név. De ahhoz már névváltoztatási kérelem és hosszú ügyintézés kellett, hogy a magyar hatóság elhiggye, hogy ő nem Henc, csak az ukrán szervek a g-t átírták h-ra, az ö e-vel lett átadva, s hagyományosan „cz” a végződés. Nagy nehezen sikerült előkaparni valami Trianon előtti dédapai papírt, így nevet lehetett változtatni.
