A liberális legendárium szerint a latin-katolikus cölibátus oka a pénz.
Az elmélet szerint az egyház úgy gazdagodott, hogy a papoknak nem volt gyerekük, így vagyonuk az egyházra szállt. A legvadabb liberális legendák szerint ez máig így van.
Arra persze sose tudtam választ kapni ezektől az elmélkedőktől:
- a gyereke az egyetlen örököse az embernek?
- az egyházi vagyon ezek szerint a személyi vagyonok lassú felhalmozásából lett, nem adományokból?
Különösen manapság butaság ebben hinni. Ma világosan látható, az egyházi vagyon fő forrása az állam általi vagyonátadás, s az adott pap személyi vagyona nulla az egyházi vagyonhoz képest. Aki pedig abban hisz, hogy a templom épülete a papé, s ezt örökölné a gyereke, ha lenne, azzal nem tudok mit kezdene: ezen az alapon a metrószerelvényt is biztosan örökli a metróvezető gyermeke.
Természetesen az eredeti ok se ez volt.
Amikor az egyiptomi Szent Antal a III. században kitalálta a szerzetességet, a cél a világtól való elvonulás volt.
Mi is az a három dolog a világban, ami az embert motiválja? A pénz, a szerelem, s a hírnév. Nos, a hírnév nem probléma keresztény szemszögből, azaz a másik kettővel kellett valamit kezdene. Innen a szerzetesség, melynek alapja a cölibátusi és a szegénységi fogadalom. Ennyi az egész.
A papok nagy része persze nem volt szerzetes.
A közhiedelem szerint a római pápaság mélypontja a XV. század volt, amikor gazdag olasz családok döntötték el ki legyen a római pápa, s az erkölcsi értékek keveset számítottak. Pedig a X. század mélyebbnek számít erkölcsileg, ekkor egyetlen gazdag család uralta a római pápaságot, s még kevésbé voltak jelen a keresztény értékek. (Érdekesség: ez a család máig létezik.)
Tulajdonképpen az egész gergelyi reform erre volt reakció.
VII. Gergely 1073-1085 között volt római pápa. Tulajdonképpen ő teremtette meg a római pápaságot abban az alakjában, ahogy ma beszélni szokás róla, azaz uralkodók felett uralkodó hatalomról.
Gergely egyrészt függetleníteni akarta a római pápaságot a világi uralkodók hatalmától – ez közismert, lásd Canossa-járás -, de emellett biztosítani akarta, hogy ne történhessen meg újabb erkölcsi zuhanás. Erre az eszköz a bencés szerzetesrend reformja lett Clunyban, ezt vette át Gergely, s terjesztette ki kötelező jelleggel az egész katolikus egyházra. Innentől kötelező a cölibátus minden papnak, legalábbis a latin-katolikus irányzatban.
