Egy alapkamu

By | 2024-05-21
Megosztás:

Az egyik liberális alapkamu díszelgett pár napja a 444 címoldalán:

Maga az cikk még nem is olyan rossz egyébként, sőt burkoltan kririzálja a liberalizmust. Persze tendenciózus módon, csak egy adott kérdést elővéve. De szóval nem a cikkről most, hanem a fenti elvről.

Na most, mint minden meghatározásnál, itt is az alap az, hogy szoros, biztos, jól elhatárolt fogalmak nélkül nem ér semmit egyetlen meghatározás se.

Itt is ez van: mi az egyén szabadsága és mi a korlátozása? Mit értünk egyéni szabadság alatt? Azt, hogy bármit megtehet az egyén, amire fizikailag képes? Vagy tovább pontosítva: bármit megtehet az egyén, amire fizikailag képes és ami nem okoz neki fizikai sérelmet? Fogadjuk ezt el.

De mi a korlátozás más szabadsága miatt? Az az eset, ha 2 vagy több ember egyszerre akarja megélni fent meghatározott szabadságát, de ezek a megélt szabadságok egymásba ütköznek. Pl. megyek a parkban és le akarok ülni egy adott padra, de ugyanakkor valaki más is oda akar ülni. Ilyenkor megoldhatatlan probléma alakul ki:

  • vagy leülök én, s a másik ember nem tud leülni – korlátoztam az ő szabadságát,
  • vagy leül ő, s én nem tudok leülni – ő korlátozta az én szabadságomat,
  • vagy egyikünk se ül le – mindkettőnk szabadsága korlátozva lett,
  • vagy megállapodunk ki mikor ül le – ismét mindkettőnk szabadsága korlátozva lett.

A következtetés: ha ütközik emberek szabadsága, akkor mindenképen korlátozódik a szabadság. S minden közösségben ez a helyzet, nagyobb közösségben meg ez folyamatosan zajlik, minden egyes pillanatban.

Azaz: nem lehet arra hivatkozni, hogy más szabadsága nem korlátozódik, hiszen az mindig korlátozódik.

A liberalizmus megalkotása előtt persze senkinek se jutott eszébe ez a kérdés. Hiszen mindenki teljesen magától értetődőnek tekintette, hogy társadalomban nincs teljes szabadság, az egyének szabadsága mindenképpen korlátos, éppen amiatt, hogy nem egymagukban élnek az egyének, hanem közösségben.

Tehát a feladat nem az, hogy egyéni szabadságot követelünk egy nem-működő elv alapján, hanem felismerjük: a közösség korlátozza az egyének szabadságok, így döntsük el, melyek legyenek ezek a korlátok!

Valójában a liberálisok is ezt teszik, csak elhazudják a korlátokat. Nem szeretik a „korlát” szót, mert nem illeszthető bele az elméletbe, így sumákolnak. Pl. olyanokat mondanak, amiból kiderül, ők valami „józan ész szerinti szabadságra” és „indokolatlan korlátra” gondolnak, ami persze hiba, hiszen ezek nem magától értetődő dolgok, valójában meg kell őket határozni.

Ha pedig meg vannak határozva, akkor ez immár teljesen ugyanaz, mint az teljes szabadság tagadása, csak rejtett alakban.

Hiszen nyilván minden közösség dönthet és dönt, megállapítja az adott közösségben kötelező korlátokat. A gyerekeket ráneveli, a korlátok megsértőit pedig megbünteti, erőszakkal megvédi a korlátokat, ha szükséges.

Valójában a liberalizmus szabadsága azt jelenti: megtehetsz bármit, míg az nem megy szembe a liberalizmus által megállapított korlátokkal. Mint minden más rendben: az adott rend ideológiája dönti el mik a korlátok.

Csak a liberálisok nem szeretik elismerni, az ő eszméjük sem szabad, hanem más módon korlátozó. Innen az egész kamuzás a „míg más szabadságát nem korlátozza” halandzsával.