Az ember igazi jelleme ritkán nyilvánul meg. S igazi alatt nem azt értem, hogy valaki mit hisz őszintén magáról. Sok ember – sőt a nagy többség – teljesen őszinte saját magával, mégis téved saját jellemét illetően.
De van két eset, amikor az ember jelleme kitárul saját maga és mások előtt is, ez a halálos veszély és az ahhoz közel álló pánikhangulat.
Ilyenkor az ember azt teszi, ami belsejéből fakad, s nem képes másképp cselekedni. Megesik, hogy a bátor ember ilyenkor gyávaként menekül, s az ellenkezője is: a lényegtelen kisember hőssé válik.
A magyar ballib megmondóemberek nem szolgáltattak meglepetéssel. Egyetlen szempontjuk továbbra is: hogyan lehetne a járványból, s leginkább az általa eredményezett, sok esetben indokolatlan pánikhangulatból politikai tőkét kovácsolni. Szerencsére ők még ehhez se értenek, olyanok mint az egyszeri ügyfél, aki sok hollywoodi film alapján elhitte, vernie kell az asztalt, majd minden kívánsága teljesül. Csak hát a világ nem így működik, s ahogy az udavarias panasztevő ügyfél is nagyobb sikerre számíthat, ugyanez igaz a kormánykritika esetében is vészhelyzet hangulatban.
Az agresszív ballib propaganda napjainkban folyamatosan kapkod, ellentmond saját magának, egymással ellentétes intézkedéseket „követel”. A legvadabbak nem is a hagyományos ballib megmondóemberek, pl. a fanatikus DK-s blog, a Nyugati Fény kifejezetten mérsékelt pár „igazikonzervatív” hisztérikával ősszehasonlítva, lásd Hatházi Mákos vagy Vihar Berni ámokfutását a Facebookon. De mondjuk a HVG-s Hontalan András is kifejezetten mérsékelt ezekhez képes, ami azért kellemes meglepetés mindenképpen.
Most éppen a rendkívüli állapottól rettegnek, ami szerintük a diktatúra bevezetését jelenti. Na most, még ha tényleg azt is jelentené, én úgy tudom, hogy Magyarországon 2010 nyara óta fasiszta diktatúra van (ezt írják a ballib médiák immár majdnem 10 éve…), szóval a mostani lenne kb. a kétszázadik bevezetése a diktatúrának.
Nem ismerik a farkast kiáltó juhászgyerek meséjét… Mondok valamit: ha Orbán TÉNYLEG diktatúrát vezetne be bármikor a jövőben, azt valószínűleg senki se venné észre, s el se hinné, mert már mindenki megszokta, hogy a ballib vészmaradak hetente diktatúráról beszélnek.
Ezt már eljátszották egyszer az antiszemitizmussal a 90-es években. Mindenre rámondták, hogy antiszemitizmus, addig, hogy aztán a tényleges antiszemitizmusra már senki rá se hederített.
A legalja persze most is a legalját adja. Halálos fenyegetések, lámpavas, bosszú, forradalom. Kedvencem ismét „Abramovics voltam és vagyok” blogger, aki máshol „Ritter” néven kommentel. Gyűlöletbeszéde olyan abszurd, hogy az ember már inkább mulat rajta, mintsem hogy komolyan vegye.