A „gyáva” egy olyan szó, melyet szeretnek emberek a nekik ellenszenves emberekre ragasztani. Miközben a szó jelentése nem az, hogy „nem jól cselekvő ember”, hanem kb. „aki indokolatlanul fél a veszélytől, az esetleges nehézségektől, kellemetlenségektől, s e szerint viselkedik”.
Nem csak magyar jelenség ez. Amikor 2001. szeptember 11-én lezajlottak New Yorkban az iszlamista merényletek, az első amerikai reakció az volt, hogy „aljas, gyáva bűncselekmény” történt. Pedig egy dolog biztos: aki egy repülőgépet neki vezet egy felhőkarcolónak, a gépben benne ülve, az minden lehet, de gyáva biztosan nem, hiszen ez egy bátor, sőt vakmerő cselekedet.
A gond itt a nyelvi jelentés és a belső vágyak keveredése. A rossz célú bátor cselekedetet nem akarják az emberek bátornak mondani, mert a „bátor” szó eleve pozitív csengésű. Lehetne a „vakmerő” helyette, ez azt jelenti „túl bátor, indokalatlanul bátor, helytelen módon bátor”, de ez is túl pozitívan hangzik sokaknak. Így marad a teljesen abszurd megoldás: egy bátor tettet gyávának minősítenek.
Valami ilyesmi lehet Juhi Peti, ismert egykori drogaktivista és bukott ballib politikus fejében.
Úgy érzi, az kevés, ha azt mondja, hogy ő nem ért egyet a Zorbánnal. Így azt mondja: gyáva. Pedig biztos nem a gyávaság jele éveken keresztül szembenni a teljes nyugati eliittel.
