Háborús jelentések

By | 2022-05-25

A háborúnak nyilván fontos eleme a propaganda is.

Egyrészt a külső támogatáshoz kell, de még fontosabb a belső. A saját harcoló embereket valahogy motiválni kell. Azt mégse lehet mondani a katonáknak, hogy “hát, itt ti szinte biztos meg fogtok halni, de halálotok egy nagyobb stratégia része, szóval megéri”, ilyen üzeneteket csak a vezérlő státuszúak kapnak fentről.

Olyan ez, mint a választás. Úgy nem lehet neki indulni, hogy “valószínűleg bukni fogunk”. A nagy párt köteles azt hirdetni, hogy nyerni fog. A kis párt meg azt, hogy biztosan bejut a parlamentbe. Lásd mondjuk Szanyi Tibort, az óvodásnak is világos volt, hogy az esélyük nulla, de még ők is 5-6 %-ról beszéltek komoly arccal, pedig tudták, az 1 % is csak csoda esetében lesz meg.

Az egyetlen kivétel Puzsér, aki úgy kampányolt, hogy veszteni fog. Dehát az ő célja eleve a rajongói tábor építése volt, sose gondolta komolyan a Sétáló Budapest projektet. Szóval ő azért kivétel, mert eleve más célja volt.

A baj akkor van, amikor a propagandista maga is elhiszi a szövegét. Aztán rádöbben, ez így nem fog működni.

2003-ból az iraki háború ennek a tipikus esete volt. Naponta néztem mindkét oldal jelentéseit. Persze az irakiaknak drukkoltam, de azért tudtam, egy iraki győzelem esélye kb. 0. Az amerikai hadijelentések korrektek voltak, ekkora túlerő esetében semmi szükség hazudni, egyedül a civil áldozatok voltak elhallgatva, a nemzetközi közvélemény miatt. Akkor nem nyilatkozhatott nyugati médiákban naponta 5-ször az iraki elnök, szóval ez pont elég volt. Az iraki hadijelentések viszont a mesék birodalmából jöttek, nap mint nap fantasztikus sikerekről számoltak be, az amerikai erők meg olyan veszteségeket szenvedtek, hogy csak órák kérdése volt, hogy elhagyják Irakot. Így ment ez 5-6 hétig, majd Irak kapitulált, az iraki elnök meg elbújt egy lyukban (szó szerint).

Egy külső szemlélő joggal kérdezhette: ekkora sok fantasztikus siker után miért szenvedett Irak totális vereséget?

Most pontosan ugyanez megy. A liberális médiákból kb. a következő tudható meg:

  • minden ukrán lelkesen harcoló hős, míg az oroszok folyamatosan dezertálnak és sírógörcsöt kapnak,
  • az ukránok éjjel-nappal gyakorlatoznak, míg az oroszok isznak és mosógépet lopnak,
  • az oroszok fegyverei állandóan elromlanak, eleve II. vh. alatt készült elavult vacak minden, míg az ukránok megkapták nyugatról a legmodernebb, titkos csodafegyvereket,
  • az oroszok folyamatosan veszítenek, lassan és alig haladnak, akkor is jellemzően hátrálnak, az ukrán katonák és partizánok viszont lassan már orosz területen lesznek,
  • az ukrán veszteség csak az a pár tízezer oroszok által bestiálisan legyilkolt nő és gyerek, a katonai erőknek nulla a veszteségük, míg az oroszok veszteségei már akkorák, hogy Putyin kénytelen szír zsoldosokat meghívni.

S persze mintha Hitler fényképésze dolgoznának a NATO-nak. A fényképeket mindig érdemes nézni. A nyugati médiákban a tipikus orosz katona rongyos és piszkos egyenruhában, fogatlan, jakut vagy tuvai kinézetű, lálhatóan alkoholista alak, akivel az ember nem szeretne sötét utcában találkozni. Ezzel szemben az ukrán katona kb. a fiatal Schwarzenegger, frissen mosott egyenruhában, amint néz barátságosan a kamerába vagy kissé dühösen, de magabiztosan a távolba az oroszok felé, sőt immár csinos fiatal mosolygó lány is lehet az ukrán harcos, csak ukrán népviselet helyett terepszínűben.

Aki nem hiszi, nézzen német képeket szovjet hadifoglyokról a II. vh. alatt: sose a fehér, magas, szőke, kékszemű, szlávos embereket tették fel az első sorba, hanem mindig az ázsiaiakat, hiszen ez illett a német propagandába. Ha lettek volna szovjet négerek, akkor őket filmezték volna, dehát ilyenek nem voltak, így maradtak a “primitív” szibériai mongoloidok.

Szóval egy külső szemlélő, aki csak liberális médiákból tájékozódik, nem igazán érti: hogyan lehet ilyen hatalmas ukrán sikerek után, hogy az oroszok – akiknek a fele meghalt, másik fele meg dezertált vagy éppen részegen fetreng a sárban – valahogy folyamatosan hódítják meg a területet, az ukrán erőket kiszorítva. Aztán meg ezek a furcsa jóslatok, hogy az oroszok kezdik bekeríteni az ukrán erőket keleten! A BBC írta! Mi van, az orosz propaganda beférkőzött a BBC-be???

A HVG szerencsére megtalálta a megoldást: “Brit védelmi Minisztérium: A siker is árthat az oroszoknak a Donbaszon” – nem ezt nem én találtam ki viccből, tényleg ezt írták tegnap, íme a bizonyíték:

Na ez már az a kategória, mint Hitlerék 1944-ben: a szovjet és a szövetséges csapatok most már biztosan veszítenek, hisz túlnyerték magukat.