Joe Biden beiktatásának legviccesebb része egy új hamis idol fabrikálása volt.
Azóta is éjjel-nappal zengenek a liberális médiák a hatalmas sztárról, a fiatal sovány néger költőóriás lányról. Mára eljutottunk oda, hogy mindenki rasszista, aki szerint nem neki kellene 2040-ben lennie az amerikai elnöknek.
Dobták hát a kis Gréta Thorzonborzt, gondolom, nem volt haladó a bőrszíne.
Röhejes művéről nekem viszont Sztálin elvtárs 70. születésnapjának és Rákosi elvtárs 60. születésnapjának magyarországi ünneplése jutott eszembe.
Be is ugrott Devecseri Gábor Reménysége volt ő a magnak című verse, melyet Rákosi elvtárs születésnapjára alkotott, ebből egy rész:
De mikor heggyé nőtt a gazság,
kikben mégsem fogyott a hit,
suttogva szájról-szájra adták
nevének kezdőbetűn.
(…)
S mint ki viperákat
kétágú villával lefog,
dühös kígyóitól hazánkat
megtisztította. Felragyog
a folyó habja, melynek partján
traktor váltott föl már ekét,
s mely táncos turbinákat hajt már
s villannyal zengi énekét.
Ő országépitőkhöz így szólt:
„Az égbolt a felső határ!”,
Kéken ragyog a tiszta égbolt
és Sztálinváros benne áll.
Pedig én szovjet gimnáziumba jártam, a legfurcsább időszakban, 1980-1985 között, sok mindent láttam, hallottam, de ekkora tömeges talpnyalás még ott se volt. Az iskola párttitkára is kellemetlennek érezte volna, ha ilyen szinten kellett volna dicsőíteni a hivatalos kurzust, mint ami manapság az egyetlen igaz útnak számít liberáliséknél.
Egyetlen fricska azért van a magyar ballibeknek, akiknek kötelező dicsőíteni most az amerikai „költőóriást”: a lány keresztény hívő. Ezt azért nehéz lesz feldolgozni…
