Annak idején, a marxizmus totális lebutulása idején az ideológiai vizsgán való átmenet lett a világ legkönnyebb dolga. Csak minden álelemzéshez meg kellett jegyezni, ki a jó és ki a rossz. Ugyanis akkorra – 80-as évek- már nem maradt átmenet, csak olyan maradt, mint a Jehova Tanúi kiadványaiban: ha az Jehovai Tanúi vezető testületével vagy, akkor jó vagy, ha meg bármi módon ellenük – pl. csak 99,9 %-ban értesz egyet velük -, akkor meg rossz.
Csoporttársakkal együtt mentem be vizsgázni. Egyszerre 4 ember. Tételt húztunk, leültünk. Egyik társam azt húzta „Angola: MPLA és UNITA”, na bajban is volt, mert annyit tudott, hogy Angola az portugál volt Dél-Afrikában. Aztán a társam odasúgott nekem „öreg, az MPLA az a jók vagy a rosszak?”, én meg segítettem „a jók”.
Hálásan megköszönte, majd jelesre vizsgázott. Élvezet volt hallgatni. Hosszan beszélt az angolai nép elnyomásáról a gonosz portugál gyarmatosításáról, a hosszú és keserves küzdelmekről. Majd kitért arra: sajnos a gyarmatosítók megbontották a népi egységet, ellenforradalmi bandát szerveztek.
A lényeg: nem mondott semmi konkrétumot, se nevet, se évszámot. Előadta a klasszikus jó és rossz harca szöveget. Eredmény: jeles.
Nekem a kettős hatalom kérdése jutott. Ez nehéz tétel, mert kell tudni egy dátumot is hozzá. A kettős hatalom az oroszországi 1917 február-november közti időszakot jelenti, amikor már megdőlt a monarchia, de még nem volt kommunizmus se.
„Maga párttag?” – fordult hozzám feleletem után a bizottság elnöke, majd hozzátette – „mert kevesen értik ilyen mélyén a marxizmus-leninizmus ügyét, mint ahogy az Ön feleletéből ez kivilágosodott”.
Mára a liberalizmus eszméje eljutott pont ugyanerre a szintre. Nincsenek árnyalatok, van jó és rossz. A témák nagyjából 99 %-ában óvodás szintű feladat kitalálni ki a jó és ki a rossz. A maradékban kell tudni 1-2 adatot ehhez.
S egyre csökken a gondolkodás mezeje, mert egyre több az ügy, melyben előre meghatározott jó és rossz van. Ezekben csak tapsolni szabad a jónak és öklöt rázni a rossznak.
Egyre jobb kedvvel figyelem a „lezárt témák” listáját. A legfrissebb: az UK (Nagy-Britannia Unifikált Köztársaság) úgynevezett „királyi” családjának műbotrányai. Immár itt is kiderült: van progresszívista „herceg” és fasiszta „herceg” oldal. Az előbbinek ájult tisztelet jár, az utóbbit meg ki kell röhögni. S természetesen azt kell közben állítani: a jó oldal nem is oldal, hanem a színtiszta „semlegesség” pártolása.
