Kína fejlődése

By | 2022-09-19

Engem most győzött meg Kína, hogy immár a termelése világszínvonalú.

Úgy kezdődött, hogy a kínaiak másoltak, rossz minőségben. Aztán jött a másolás immár jó minőségben. Majd jött az összeszerelés. Aztán a saját gyártás, egyre jobb minőségben.

Számomra az igazi jel, hogy a kínai cégek beléptek a fényképészeti technikák területére is.

Ez eddig nyugat-európai, amerikai és japán felségterület volt teljes mértékben.

A szakma csúcsa a svéd Hasselblad cég, ez egy 180 éves cég, ahol máig nincs gépesítve a gyártás. Ülnek a magasan bérezett dolgozók az asztalnál és egyenként kézzel szerelnek, meg egyenként tesztelnek mindent. Évente átlag 10 ezer fényképezőgépet gyárt a cég, ami röhejes szám, a két nagy profi márka – a Canon és a Nikon – tízmilliós nagysárrendben gyárt gépeket évente, de a feltörekvő közepes cégek – pl. a Sony – termelése is milliós nagyságrend.

Szóval a Hasselblad amolyan Rolls-Royce a fényképészetben, egy átlag fényképezőgépük árából megvehető 5 darab legdrágább Canon- vagy Nikon-gép.

Ami a lencséket (objektíveket) illeti, az ár a képességüktől függ. Minél magasabb az F-szám (= keskenyebb a zár) és minél közelebb áll az emberi szem látásszögéhez, annál olcsóbb egy objektív, ehhez kell ugyanis a legkevesebb műszaki feltétel. Szóval az olyan 35-50 mm-es és 3.5-5.6 közti F-számű objektív a legolcsóbb jellemzően.

Az átlag bolti jó, amatőr, de azon belül felső kategóriás géphez ilyen objektív szokott járni “csomagban” akciósan.

Egy ilyen alapobjektív újonnan jellemzően 100-150 euró közötti áron kapható. Használtan, jó állapotban a feléért akár.

Ugyanez jobb F-számmal (azaz kisebb F-számmal, mert minél kisebb, annál jobb) már 400-700 eurós kategória.

Ezek az árak persze a tömegtermelésre szakosodottt cégekre igazak, azaz amit az amatőr és profi fényképészek használnak általánosan. Tehát nem a speciális kategória, ahol tényleg Hasselblad-gépeket használnak. Mondjuk Neil Armstrong és Buzz Aldrin persze Hasselbladot használtak a Holdon. (S egyéblént ebben a kérdésben egység volt, a szovjet űrhajósok is ilyen típust használtak.)

a világhíres kép 1969-ből: Armastrong Aldrint fényképezi

A profik két tábora egyébként a Canon- és a Nikon-párt. Ezek sokszor úgy viselkednek egymással, mintha ellenséges focidrukkerek lennének. Annak idején, amikor megvettem első komolyabb gépemet – ez 2011-ben történt -, sokat vaciláltam, melyik “párthoz” csatlakozzak. Aztán 3-hetes gondolkodás után legyintettem, s vettem egy Sony-gépet.

A Canon- és a Nikon-párt egy dologban egyetért: hogy aki nem Canont vagy Nikont vesz, az hülye. De ez számomra csak plusz indíttatás volt, hogy ne vegyek se Canont, se Nikont.

A fényképész embert 2 dolog szokta izgatni, mikor már mindent megcsinált a normál objektívvel: a távfényképezés meg a széles fényképezés. Az előbbi tipikus területe a paparazzik műfaja és a Hold fényképezése, az utóbbi a tájfotósoké és az ingatlanügynököké, azaz lehessen befogni a képbe az egész szobát meg az egész hegyvidéket.

Az olcsóbb kategóriában – azaz abban, ami számomra is elérhető – a teleobjektív az olcsóbb, a széles a drágább.

Teleobjektívet vettem pár éve, 250 euró körüli áron. A Sony géphez persze eredeti Sonyt nem tudtam venni, az nekem túl drága, de vannak független cégek, melyek kb. féláron gyártanak kompatibilis eszközöket, ilyen pl. a szintén japán Tamron.

De széleset nem tudtam venni, egyszerűen túl drága volt.

Aztán idén eladtam a Sony-gépet, a nagyobb tükrös Sonyt lecseréltem kisebb tükörmentes Sonyra. Maradt is pénz. S akkor megláttam!

itt felszerelve, szűrővel

Teljesen ismeretlen kínai cég széles lencséje. 160 euróért. A harmada minden hasonlónak mástól.

Nyilván hiányoznak egyes képességek: teljesen manuális, azaz nem állítható a gépről semmi, csak a zársebesség és az ISO-szám. Dehát ezért a pénzért több nem is várható, maga a lencse tökéletes.

De máig meg vagyok döbbenve: immár képes kínai cég ilyen dolgot gyártani.

kora reggel villamosmegállóban