A legutóbbi – november 14. – bolgár választásokon nyertes párt önmeghatározása: „korrupcióellenes”. De a nemzetközi – köztük a magyar – sajtóban is így nevezik őket.
Persze maga a szó is abszurd. Hogyan is lehetne a központi témája egy pártnak a korrupcióellenesség? Kb. mintha egy étterem azzal hirdetné magát, hogy „barátságos”. Az ember viszont jó konyhát vár el egy étteremtől, esetleg rendes kiszolgálást, de valószínűleg nem jutna eszébe, hogy barátkozni akarna ott. Semmi értelme a szónak tehát. Amikor ilyen demagóg szövegek hangzanak el, érdemes mindig a dolgok mögé nézni. De erről már írtam, most inkább magáról a korrupcióellenes harcról.
Szóval a „korrupcióellenes” narratíva meséje szerint van egy adott ország, ahol iszonyú a korrupció. Emiatt aztán torzulnak a „piaci” viszonyok, ami miatt pedig rosszul él a lakosság. Aztán egy nap megjelennek felvilágosult, liberális, nagyon okos emberek – akiket persze mind valamelyik amerikai egyetemen képeztek ki, ahol vörös CIA-diplomával végeztek -, ők halkan, de határozottan elmondják, hogy véget kell vetni a korrupciónak. S akkor beindul a békeharc, pontosabban a korrupció elleni küzdelem. S láss csodát, csökken a korrupció! Amint tartósan alacsony szintet ér el, csodásan rendeződni kezdenek a piaci viszonyok, a szabad piac addig gúzsba kötött láthatatlan keze meg vidáman táncolni kezd, s a lakosság pedig egyre nagyobb jómódban él!
A gond ezzel az, hogy soha, sehol, semmilyen módon nem létezett semmi ilyesmi. A korrupció sose ok, hanem mindig következmény. A perifériás társadalmak jelensége a nagyobb korrupció, ez egy eszköz ahhoz, hogy a fejlettebb világhoz közeledjenek ezen társadalmai elitjei. S a korrupció meg akkor csökken, amikor az adott állam fejlettebbé válik.
Azaz a jómód csökkenti a korrupciót, s nem a korrupció csökkentése hoz jómódot.
Aki nem érdeklődik a történelem iránt, annak ez talán meglepő, de a XVIII-XIX. századi Nyugat-Európában a „skandináv korrupció” volt a minta. Az itáliai és franciaországi közvélemény az iszonyú svéd korrupcióról értekezett. Mai szemmel vicces, közismert, hogy Európában ma a legalacsonyabbv korrupció Skandináviában van. De 200 éve – amikor az akkori Svédország szegényebb volt az akkori Magyarországnál! – ez pont nem így volt, akkor a svédeket tekintették a legkorruptabb népnek.
Vajon harcoltak a svédek a korrupció ellen? Volt korrupcióellenes kormánypártjuk? Nem, egyszerűen csak a XX. sz. során a gazdag államok közé emelkedtek, s a korrupció nagy része magától elhalt.
