A ballib médiák hosszú ideig próbálták napirenden tartani a „Lölő luxusjachtozik” témát – persze teljes kudarc lett a vége.
Miért? Egyszerű: nem fogalmazhatnak egyértelműen. Hiszen a „baloldal” nem ítélheti el a rongyrázást, hivalkodást, a gazdagság demonstrálását, mivel ezzel az úgynevezett „tisztességes gazdagokat” is kritizálná, ami viszont már szélsőjobboldaliság lenne.
A ballibaizmus egyik szent alapelve ugyanis az, hogy van tisztességes milliárdos, ő éjjel-nappal szélesen mosolygó progresszív liberális, terhetséges ember, aki a nap 25 órájában verejtékezik, fantáziát lát dolgokban, nagyon okos, így a milliárdjai teljesen rendben vannak, sőt eleve ez tabutéma, mert nem szép dolog más zsebében turkálni. De jajj, vannak ám csúnya, gonosz „oligarchák”, ők közpénzt lopnak reggelire, majd egész nap csalásokkal növelik vagyonukat – ez abból is látható, hogy ezek nem progresszív liberális emberek, nem óvják a természetet pénzt adományozva Gréta Thorzonborznak, nem öltöznek a büszkeséghónapon szivárványos gúnyába, s nem bojkottálják a fasisztákat.
A kisember viszont spontán átlát a hülyeségen. A kisember valójában Mészárost se szereti, de van valami, amit nála is jobban utál: ez a szemforgató ballibbant kettős morál. A „fizessenek a gazdagok, kivéve a mieinket” lózung nem igazán eladható.
Az egész narratíva csak azoknak adható el, akik eleve fanatikus ballib törzsszavazók, dehát nekik nincs mit eladni. Ők eleve mélyen hiszik – minden ellenkező adatok ellenére -, hogy mindenre megoldás a piac, de persze csak az olyan piac, melyet Soros gazda és filantróger kollégái mozgatnak „láthatatlan” kezükkel.
A ballibaizmus beleesik tehát saját csapdájába ismét.
Mészárosékat meg sajnálom, hogy kénytelenek így élni. Ha meg élvezik, akkor a helyzet még rosszabb.