Miért nem fogadjuk el a római pápát?

By | 2022-08-01

Mivel felmerült többször is a római pápa kérdése, leírom, mi az ortodox elvi álláspont.

Nem a mostani római pápa a téma, az ő megítélése katolikus körökben is negatív, hanem általában az a célom: megvilágosítsam miért nem fogadjuk el a katolikus tanítást a római pápáról.

Lássuk mik azok a katolikus tézisek a római pápáról, melyek vitásak:

  • az eredet: a katolicizmus szerint Péter kinevezte az apostolok fejévé, s mivel ő volt az első római pápa, ez öröklődik minden további római pápára,
  • a római pápai tisztség azonos az Egyházzal: maga az Egyház azok szervezete, akik közösségben állnak a római pápával,
  • a római pápa az Egyház abszolút uralkodója, aki teljes, közvetlen és egyetemes hatalommal bír az egész Egyház felett, mivel ő Krisztus helyettese, helyartója, s a hatalmat korlátlanul, szabadon gyakorolja,
  • bármilyen más egyházi vezető hatalmas korlátozott, s ez is csakis a római pápa vezetése alatt. gyakorolható,
  • a római Pápa, amikor hivatalból szólal meg, akkor tévedhetetlen, amennyiben a hit vagy az erkölcs kérdéseiben nyilévánul meg, ez az isteni kinyilatkoztatással azonos erő,
  • az Egyház önmaga is tévedhetetlen, de csak ha ezt a római pápa vezetése alatt gyakorolja.

Ami az eredetet illeti, az ortodoxok természetesen elfogadják, hogy Péter vezetőnek lett kinevezve, hiszen ez feketén-fehéren szerepel a Bibliában, lásd “Te Péter vagy, s én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” (Máté 16:18-19).

A vita itt az, mi is e vezetői tisztség tartalma és hogyan öröklődik az. A tartalmat illetően az ortodox felfogás elutasítja, hogy a vezető azonos lenne az Egyházzal, s szerepe mint valamiféle abszolút uralkodóé lenne. Erre a legfőbb érv megint Máté: “Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.” (Máté 18:18), azaz ugyanazok az szavak, melyeket Péterhez intézett Jézus, csak itt az összes apostolhoz intézve.

Nyilván itt a katolikus értelmezés az, hogy a 2 szöveg egyben értelmezendő, míg az ortodox meg az, hogy az előbbi az utóbbi része. Azaz tisztán bibliai alapon a vita nem eldönthető.

Ami az öröklődést illeti, eleve elvetik az ortodoxok, hogy ilyen lenne: Jézus nem azt mondta, hogy minden római pápa örökli a vezetőséget, hanem csak Péterről beszélt. Eleve azt se fogadja el minden ortodox, hogy Péter lett volna az első római pápa. De ha az is volt, ez nem lehetett Istentől kijelölt vezetőség. Az ortodox álláspont szerint szimplán praktikus szempontok miatt lett a mindenkori egyházvezető a római püspök, ez nem isteni elrendelés volt, hanem emberi döntés.

Erre az indoklás a II. Egyetemes zsinat 3. kánonja, mely – mivel a Birodalom második fővárosa Konstantinápoly lett – Konstantinápoly püspökének státuszát megemelte, aztán tisztán egy külső esemény miatt: “A konstantinápolyi püspököt a római püspök után tiszteletbeli előjog illeti meg, mivel Konstantinápoly az új Róma.“.

Ugyanezt kimondta a IV. Egyetemes zsinat 28. kánonja is: “Az Új Róma, azaz Konstantinápoly püspöke a Birodalom felosztása következtében ugyanazokat a kiváltságokat élvezi, mint a Régi Róma püspöke. Ezért a pontoszi, ázsiai és trákiai metropolitákat, valamint a barbár püspököket a konstantinápolyi püspök szenteli fel.“. Itt már arra is van utalás, hogy a római püspök nem felettese a konstantinápolyinak.

S ami a legfontosabb: az ortodoxia határozottan elutasítja az abszolút hatalmú vezető elméletét. Az ortodox értelmezés szerint az egyházvezető első az egyenlőek közül, nem a többiek felett álló rang. A bbliai idézet ehhez: “Legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak példaképei.” (1 Péter 5:2-3.) 

Az ortodox értelmezés szerint maga a római püspök se hirdette abszolút hatalmát a IX. sz. előtt.

Ráadásul még később is megesett, hogy a katolicizmus vezető testülete de facto leváltott római pápát, ami abszurd katolikus szemppontból. A nyugati egyházszakadások alatt ez pedig megesett: a bíborosok az érvényesen megválasztott római pápa nélkül hoztak döntéseket.

A tévedhetetlenség kérdése még egyszerűbb, ezt a római pápák se hirdették a XIX. sz. előtt.

Valójában ma már ez az egyetlen komoly akadály a katolicizmus és az ortodoxia újraegyesülése előtt. Minden más teológiai vitás kérdés gyakorlatilag vagy már megoldott vagy megoldható. Ami sehogy se oldható meg az a római pápa szerepének felfogása.