Kezdődik a liberális közvélemény megdolgozása.
Valahogy ki kell magyarázni most, hogy hirtelen „béke” kell, nem „egy centi földet se Putyinnak”.
A legkeményebb atlantisták, mint mindig, a magyar ballib törzskommentelők között vannak, ők NATO-pártibbak a NATO vezetőségénél is. Máig nyomatják a végső győzelem szöveget, reménykednek Hitler Soros csodafegyverében, s amikor látják nagy nehezen mi a valóság, akkor is árulásra gyanakszanak.
Én meg jobban ismerem az oroszokat. Öt évet mindennap köztük éltem. Ezért tudtam már a háború kezdetekor, 2022-ben, hogy Oroszország ezt sose fogja tudni elveszteni. Mert:
- egyrészt az ország rendelkezik elegendővel, hogy kibírjon bármilyen blokádot,
- másrészt, ez a blokád sose lesz globális, a világ nagyobb része nem fog kiállni a nyugat mellett,
- harmadrészt pedig a csökkenő orosz életszínvonal erősíteni fogja az orosz vezetés iránti bizalmat a lakosság részéről, s nem csökkenteni, ahogy ezt kiszámolták a New York-i füstmentes dolgozószobákban.
S ismerek sok ukránt is. Még itt, a biztonságos NATO- és EU-környezetben is, csak egy kisebbségük kemény euroatlantista, azaz messze nem az a helyzet, amit a nyugati médiák sugallnak.
Úgy néz ki, a Soros-féle Drang nach Osten újabb kiadása is megbukott , s ezt a nyugat tudomásul vette. Jó hír.
Semmi se lett volna borzalmasabb régiónkban egy erős, fejlett, euroatlantista Nagy-Ukrajnánál.
Zelit emberileg azért sajnálom. Én ismerem őt még abból az időszakból, amikor senki se ismerte őt nyugaton: kifejezetten jó humorista volt, társulata számait érdemes volt nézni, mert tényleg eredeti humor volt bennük. Jól játszotta most is az elmebeteg amerikai lobbista és ukrán ultranacionalista fűrer szerepét, pedig ő valójában se nem amerikai, se nem ukrán, hanem egy oroszajkú zsidó színész. (A zsidó humornak komoly hagyományai vannak abban a térségben egyébként, az orosz kultúrában az „odesszai vicc” egy külön kategória.)
