Tabudöntés

By | 2023-06-06
Megosztás:

Bottoni Stefano ugyan magyar identitású (mármint az is), de nem Magyarországon nőtt fel, nem ért dolgokat, melyek Magyarországon nyilvánvalóak. Kicsit olyan, mint én a bolgárokkal: persze sok mindent tudtam eleve az országról, meg a szokásokról, de nem éltem bennük aktívan, így amikor 19 évesen Bulgáriába mentem életemben először, tartós tartózkodásra, bizony nem kevés dolog akadt, amin megdöbbentem, s nem tudtam mi a helyes reakció – hiába minden kötődés, néha bizony „hülye turista” viselkedést prezentáltam. Plusz olyan dolgokat nem tudtam, melyeket mindenki tud, aki az országban nőtt fel. (Pár éve el is kezdtem pl. a bolgár irodalom alaposabb megismerését, mert zavart, hogy nem vagy alig ismerek olyan dolgokat, melyeket a helyben felnőtt művelt ember alapból tud.)

Valószínűleg hasonló tájékozatlanság az oka, hogy Bottoni bátran beszél arról, amiről nem szabad szólni. Tulajdonképpen ez a pár perc a beszélgetés egyetlen érdekes része. Ez pedig a zsidókérdés és az SZDSZ.

Gulyás csak néz maga elá a sok tabuellenes mondaton, de Bottoni rendületlenül mondja a magáét. Igyekszem átfogalmazva elmondani, mit mondott, de érdemes őt megnézni egyébként. Elmondja, természetesen nem faji kérdés ez, nem etnikai se, még csak nem is igazán kisebbségi. Hanem egyszerűen egy jól meghatárolt csoport sajátos szemlélete, melynek oka, hogy ez a csoport vagy személyesen vagy felmenőin keresztül olyat élt át, amit más nem, s mindez annyira meghatározta gondolkodásmódját, hogy szektásodott. Magyarul: aki áldozata volt a zsidóellenességnek, vagy áldozat leszármazottja, az nem képes a történelmet nem ezen keresztül nézni, s emiatt minden más szemléletet automatikusan támadásként él meg. Mivel pedig a magyar nép többsége nem úgy élte át mindezt, mint ez a csoport, az egész magyar nép valamiféle veszélyfaktorként tűnik a csoport számára. Az eredmény pedig az elszigetelődés a társadalomtól. S hozzá kell tenni: nem zsidókérdés ez a szó igazi értelemben, hiszen a csoport egyrészt gond nélkül befogadja a nem-zsidókat, ha azok hajlandók a csoportnarratívát átvenni, másrészt kiközösíti a másként gondolkozó színzsidókat. Szóval az SZDSZ lassan a zsidó áldozati narratíva pártja lett, s ezzel természetesen marginalizálódott, az SZDSZ először megpróbálta szektanarratíváját nemzeti eszmévé emelni, ez persze nem sikerülhetett, viszont ezzel a liberalizmus eszméje is lezuhant, hiszen mindenki összekötötte már a két témát – kb. ez a végkövetkeztetés.

Egyébként amit Bottoni elmond, ugyanazt írta le Csoóri Sándor 1990-ben a Hitelben Nappali hold című cikksorozata egyik részében – abból akkor többhónapos botrány lett. Az akkori totálisan ballib dominancia gyakorlatilag élete végéig – 26 éven keresztül – ellehetetlenítette Csoórit. A cikk után már csak az akkori marginális szélsőjobb tekintette sajátjának őt, saját pártja – az MDF, melynek egyik alapítója volt – nem védte meg. Mindenhol máshol szalonképtelen alaknak számított. Csak 2006 után, az immár lassan ismét ideológiát váltott Fidesznek köszönhetően tudott ettől kicsit megszabadulni.

Maga a beszélgetés egyébként nem túl érdekes: semmi újat nem mond a srác. A ballib keménymag pedig utálni fogja heves Gyurcsány-ellenessége miatt, plusz még azt is bevallja, hogy 2015-ig Fidesz-szavazó volt.