Az írott szövegből van alacsony és magas szint. Az alacsony szint lényege: egy adott elképzelést népszerűsíteni, mégpedig kizárólagos jelleggel. Jellemzően ilyenek pl. a kampányszövegek. A magas szint viszont gondolkodást ösztönöz, nem ad egyértelmű választ, hanem csak egy adott értékrendet fogalmaz meg. Sajnos ahogy az idő telik, egyre kevesebb ember alkalmas az utóbbira. S ha valami magas szintű iromány… Read More »
J. K. Rowling műbbotránya ügyében már elmondtam korábban, én alapvetően örülök az egésznek: mert amikor a hülyék egyik csoportja verekszik a hülyék másik csoportjával, annak a normálisok csak tapsolni tudnak. Eleve szerintem J. K. Rowling káros szerző, plusz abszolút tehetségtelen: művei semmilyen művészeti értéket nem képviselnek. Kb. az a kategória, mint nagy XX. századi bulvárelődje, Antoine de Saint-Exupéry,… Read More »
Nem vagyok egyébként versrajongó, a prózát sokkal jobban kedvelem. De a magyar költészet napja alkalmából íme három kedvenc magyar versem: Szeretném aláhúzni, ez a 3 legjobb vers, a „legjobb” nem jelent azonban egyetértést, így pl. a legutolsó mondanivalójával egyáltalán nem értek egyet. U. i.: Nagyon nehéz volt nem betenni a Levegőt! és a Nagyon fáj című verseket, de… Read More »
Van pár mű, melyet általában a többség istenít, de én utálom őket. Íme listájuk, ábécésorrendben. Da Vinci kód. Álmisztikus bugyutaság, ahol a felvilágosult, liberális, ateista zseni mindent megold 15 perc alatt, köztük évezredes rejtélyeket. Benne a liberális bulvár összes kötelező eleme: a kereszténység köpködése legelső helyen. Gyűrűk Ura összes része. Ez a liberalizmus szöges ellentéte, gyakorlatilag hitlerizmus képregényben. A… Read More »
