A cikkről tegnap már írtam. De íme egy csodamondata: „A rendszer tartós ellentmondásai – az ideológiai tisztaság és a politikai pragmatizmus közötti feszültség, az értelmiségi és politikai irányzatok közötti súrlódás, a társadalmi támogatottság ingatagsága, valamint az orosz modell erőltetett adaptációja – fokozatosan felőrölték a mozgalmat. A marxizmus-leninizmus nem tudott olyan organikusan beágyazódni a magyar politikai kultúrába, mint korábban… Read More »
Egy egyébként érdekes cikkben felvetődik, Kádár egyik alapköve a szociális államiság volt. Nos, pl. a lakások esetében ez nem igaz, szinte teljesen a mai helyzet volt akkor is. Sőt a mai állapot egészen kicsit jobb. Ma egy átlagos kisméretű, kétszobás lakás ára Budapesten kb. 50 millió Ft. Az átlagos nettó jövedelem pedig 480 ezer Ft. Ez azt jelenti,… Read More »
Elgondolkoztam a Kádár-kori mobilitáson. Az emberek akkor egységesítve voltak, kicsik voltak az anyagi különbségek, nem számított a családi háttér. De ennek van azért pozitív oldala is. Úgy alakult, hogy el tudtam menni most – a múlt héten – osztálytalálkozóra. A legtöbb ember egyetemi vagy gimnáziumi találkozót tart, nálunk sajátos módon úgy alakult, hogy az általános iskolai találkozó fontosabb… Read More »
Alapvetően Mező Gábor munkásságával ugyanaz a baj, mint Borvendég Zsuzsannáéval. Mezei kiskamasz volt a kommunizmus bukásakor, gyakorlatilag nincs értelmezhető személyes tapasztalata. S valahogy felfújta magát egy olyan állapotba, ahonnan már nem tud visszamenni a valóságba. Pedig nincs rosszabb kritika a túlzó kritikánál: ez mindig csak annak segít, akit/amit kritizálunk. Miközben egyébként elmond egy csomó valóban fontos, teljesen igaz dolgot.… Read More »
Csak most néztem végig ezt a filmet – Az ügynökök a paradicsomba mennek címmel. Korábban is hallottam róla, de csak most szántam el magamat végignézni. Elég jól visszaadja a 80-as évek hangulatát. Különösen jók az archetípusok: Tulajdonképpen csak 2 komoly kritikám van:
Aczél György a Kádár-rendszer egyik legfelsőbb vezetője volt. Gyakorlatilag ő volt a kulturális szféra egyes számú, teljhatalmú vezetője egészen 1988-ig, amikor Kádár le lett váltva. S bár hivatalosan csak 1967-ben lett a legfelsőbb vezetés tagja, korábban is fontos személy volt. Amikor pedig 1967-1988 között a legfelsőbb vezetés tagja lett – PB-tag, KB-titkár, időnként kormánytag is, de ez utóbbi… Read More »
Hát nem lett semmivel se szimpatikusabb Nagy-Bandó, életinterjúja meghallgatása után se. Ő volt a 80-as évek első fele új humorista nemzedékének oszlopos tagja. Akkoriban én későkamasz koromban voltam, így eleve a szokásosnál is érzékenyebb voltam. De azt hiszem, nem voltam/vagyok vele szemben igazságtalan. Alapvetően olyan Hofi-utánérzés, csak sokkal kisebb tehetséggel és hatalmas dózis demagógiával. S nem a hatalom… Read More »
Schmitt Pál bukása az egyetlen eset volt, amikor örültem egy ballib sikernek. Miért? Számomra – gyerekként, kamaszként, majd fiatal felnőttként – Kádár János rendszerének 3 fő jelképes személye volt, mind a három egy-egy médiajelenség. Az egyik a mindig hazudó Ipper Pál, aki cinikus pofával hányta le nap mint nap a képernyőről a nézőket olyan hülyeségekkel, melyekben szerintem többnyire… Read More »
