A kommunista rendszer vége után jelent meg az emberek hibáztatása, hogy most miért pofáznak, ha egyszer előtte kussoltak. Magyarországon persze a dolog sajátossága az is volt, hogy aki liberális lett az új rendben, azt sose vonták így felelősségre. Aki viszont a másik oldalra állt, azt igen. Lásd az összes nemzeti oldali újságírót, aki már Kádár alatt is újságíró… Read More »
Minden rendszerben, a maiban – liberális demokrácia – is kérdés, mekkora lehet a kisember alkalmazkodása a rendszerhez, hogy ezzel még ne vétsen saját elvei ellen. Természetesen azt feltételezve, hogy a kisembernek van más elve is mint a nyugalmas életre való vágy. Érdemesebb a kérdést a korábbi rendszerben vizsgálni, ott ugyanis ez nyíltabb módon jelentkezett: nézzük tehát a kommunista… Read More »
Kommunizmusbeli élményem: a masszív marhaságokat sokaság előtt beszélő ember hirtelen megváltozik, amikor négyszemközt maradunk vele. Persze, mindenki kicsit másképp beszél különböző helyzetekben. De a kommunista valóság egyik sajátossága az volt, hogy ritkán volt koherencia a „hivatalosság” és a „magánélet” között. A kommunista ember tudta, a hivatalos szövegverzió egyszerűen nem igaz. S még akkor is tudta ezt, ha egyébként… Read More »
A tömegember a rendszer éltető eleme. Ő mindig korrekt, azt mondja, amit éppen „szabad” az éppen hatályos közvélemény szerint, azt nézi, olvassa, ami éppen népszerű, élteti az éppen aktuális arany középutat, elítéli a „szélsőséget”. Sosincs saját véleménye, sőt csúnyán néz arra, akinek ilyen van. Ha valamely pártnak híve a tömegember, akkor egyetért az illető párt minden szavával, vagy… Read More »
