15 éve volt, hogy az egyik budapesti üzletközpontban azt láttam „mexikói ételek”, hát kiváncsian elmentem amerre a nyíl mutat. Oda is jutottam.
Aztán megláttam a létesítmény nevét: „Viva la Mexico!” – gyorsan meg is fordultam, s nem kóstoltam meg semmit. Okfejtésem lényege: ha még a saját nevüket se képesek leírni helyesen, akkor valószínűleg a mexikói konyhához se értenek.
Pedig azt a spanyolul nem tudó emberek is tudják, ez talán a spanyol nyelv egyik abszolút egyedi vonása, hogy a kérdőjelet és a felkiáltójelet nem csak a mondat végére, hanem elejére is ki kell tenni, szóval legalább azt vártam volna, hogy ¡Viva la Mexico! legyen kiírva.
S ez tényleg spanyol sajátosság, nem ismerek más nyelvet, ahol ez létezne még. Európában talán még a görög sajátos ebben, a kérdést nem kérdőjellel, hanem pontosvesszővel jelölik (s ezt vette át az egyházi szláv is, de az nem élő nyelv, az élő szláv nyelvek pedig kérdőjelet használnak), de ott is csak a végét jelölik, a kezdetét nem.
Aztán, a sok latin-amerikai szappanoperából annyi azért lejött, hogy a „la” az nőnem, míg az o-ra végződő nevek meg hímnem. Szóval: ¡Viva el Mexico!, a ¡Viva la Mexico! alak egyszerűen röhejes spanyolul. Kb. mintha elmenve Mexikóba, ott magyar ételeket hirdetne valaki egy hatalmas „MAGYAR ETELOK” felirattal. Rögtön tudnánk, hogy az illetőnek fogalma sincs a magyar konyháról.
Egyébként ha teljesen helyesek akarunk lenni, akkor a felirat ¡Viva el México!, de feliratokban nem számít hibának az ékezetek ki nem írása.
Viszont aztán eszembe jutott valami: honnan gondolta a felirat kiírója, hogy névelő kell Mexikó elé, mikor magyarul egyetlen országnév előtt sincs névelő (hisz nem mondjuk, hogy pl. „a Magyarország”, „az Ausztria”).
Ez meglepő, hiszen a könnyebbet nem tudja, de a nehezebbet igen! Magyarul nem mondunk olyat, hogy „éljen a Mexikó”. Magyarul egyetlen országnév előtt sincs névelő, hacsak az nem összetett név vagy annak rövidítése (lásd „az Egyesült Királyság”, „az USA”, ez mind helyes) – egyetlen kivétel az „a Szovjetúnió” volt, de ezt az magyarázza, hogy ezt a magyar nyelvérzék összetett névnek érzékelte.
Spanyolul viszont van egy furcsa hagyomány: a legtöbb országnév előtt nincs névelő, de ez alól van 10-15 kivétel – Afganistán, Argentina, Brasil, Camerún, Canadá, Chad, Congo, China, Ecuador, Gabón, Guinea, India, Líbano, México, Pakistán, Paraguay, Perú, Salvador, Senegal, Sudán, Togo, Uruguay -, bár a használat csökken, én pl. Kanadát sokkal többször hallottam névelő nélkül, mint névelővel, s Mexikót is az esetek 95 %-ában névelő nélkül használják (Google-statisztika: névelő nélkül 50-szer gyakoribb!). De pl. Argentína és Peru esetében fordítva van: ott a névelős változat az általános – különösen Latin-Amerikában, viszont Spanyolországban nem annyira -, Salvador esetében pedig egyenesen 100 %-os a névelős verzió, én még sose hallottam az ország nevét spanyolul névelő nélkül.
Persze sejtem a megoldást. A felirat készítőja nem mélyedt el a spanyol nyelv rejtelmeiben, hanem azt gondolhatta, hogy a „viva la” az azt jelenti, hogy „éljen”, egyfajta kifejezésként.
Egyébként egy spanyol anyanyelvű ember azt mondaná: ¡Viva México!. A névelő modorosnak, régiesnek hat itt, egy mai spanyol anyanyelvű fiatal egyenesen hibásnak gondolja a névelős verziót. De ez más kérdés.
