A Trump-kormányzat peresztrojkája súlyos zavart okozott a bolgár politikai életben.
A bolgár politika mindigis úgy állt fel, hogy volt egy elvi alapú kisebbség és egy pragmatista többség, ez ma is így van.
Az elvi alapú kisebbség követi saját elveit, idealista módon, azaz nem hat rá a valóság. Ez a kisebbség most 2 részre oszlik:
- a nyugatbarátokra – akik komolyan hiszik, hogy a nyugati rend a lehető legjobb,
- a nyugatszkeptikusokra – akik alapvetően hibásnak tekintik a nyugati rendet.
Ők természetesen most is kitartanak véleményük mellett: a nyugatbarátok döbbenten nézik mit művel Trump, míg a nyugatszkeptikusok – most először! – kiállnak Amerika mellett.
A gond a pragmatikus többséggel van. Az ő alapelvük: valahogy megúszni a bajt, túlélni, megpróbálni a károkat csökkenteni, az előnyöket növelni, az erősök ellen nem harcolni, de a gyengéket se taposni – amolyan ókori mértékletesség elv mentén. Ahogy III. Borisz bolgár cár mondta 1942-ben: „Mindig Németországgal, sose Oroszország ellen!”.
Csakhát most baj lett: nem tudni ki a mostani „Németország”: Brüsszel vagy Washington, hiszen nem ugyanazt mondják. A pragmatikus politikusok zöme nem tudja mi a teendő, jellemzően így semmitmondó nyilatkozatokat tesznek.
A dolgokat szinte mindig helyesen megjósló Bojko Boriszov viszont enyhén – csak enyhén, de ez is valami – Trump felé mozog.
Bolgár szemszögből persze van egy olyan szempont, ami a magyar politikában nem létezik: mit tesz Törökország? S mivel ez egyáltalán nem világos, senki se mer igazán határozott lenni.
Törökország pedig minden oldallal jóban akar lenni, s oda áll, ahol többet kaphat, de egyértelműen nem fog senki mellé állni.
A történelmi sok évszázados ellenségeskedés ellenére ma az orosz-török viszony jó, a fő konfliktusok megoldódtak:
- az oroszok semlegesek Törökország szíriai szerepe iránt,
- miután Örményország nyugatpárti lett, az oroszok felhagytak az örmények támogatásával, aminek következtében a törökök fő kaukázusi szövetségese, Azerbajdzsán elfoglalhatta az összes korábban örmények által ellenőrzött vitás területet,
- Közép-Ázsiában ma már nem Oroszország, hanem Kína lett Törökország fő vetélytársa.
Ahhoz, hogy Brüsszel rávegye Törökországot, hogy szálljon be az ukrajnai viszályba az ő oldalán, Törökország olyat kérne, amit úgyse adnának meg neki. Szóval marad inkább a semlegesség.
Akik jól ismerik az EU működését, meg tudják: a nyugati államok képtelenek a normál működésre. Ahol 5 éve nem képesek azt megoldani, hogy eltöröljék az évi kétszeri óraátállítást, ott kizárt, hogy hirtelen képesek lennének erős hadsereg szervezésére. Szóval okos ember nem veszi komolyan mikronok és urszulák szövegeit.
Ami a bolgár euroatlantistákat illeti, nem pihennek persze: gyülekeznek, aláírást gyűjtenek, fenyegetőznek, követelik a háborút. De most, hogy nem áll mögöttük az USA, erejük láthatóan kisebb. Ami reményre ad okot.
