Az orosz írás egyik „rejtélye” a Ё/ё betű. A betű orosz neve: „jo”.
Amikor a kommunisták hatalomra kerülése után, 1918-ban széleskörű helyesírási reformot hajtottak végre, ez pár betűt is érintett:
- 4 betű meg lett szüntetve: І/і, Ѣ/ѣ, Ѳ/ѳ, Ѵ/ѵ,
- 1 addigi opcionális betű kötelező lett: Й/й.
Így alakult ki a ma is ismert 33 betűs orosz ábécé, melyből 32 betű kötelező, 1 pedig – Ё/ё – opcionális, azaz szabadon írható mint Е/е is.
1942-1956 között az Ё/ё kötelező lett hivatalosan, de a gyakorlatban ez sok esetben nem lett betartva, mert sok írógépen egyszerűen nem volt meg ez a betű. 1956-ban meg is szüntették a kötelezőségét.
Ilyen egyébként a magyarban is volt: a 35 egyjegyű magyar betű műszakilag túl soknak bizonyult, így az olcsóbb írógépekről egyszerűen hiányzott 3 betű: az í, az ú, s az ű. Szerencsére a számítógép elterjedése megszüntette ezt az abnormalitást.
Az oroszban most az a szabály, hogy nem kötelező az Ё/ё írása, de ajánlott, ha félreértést okozhat.
A nem kötelező Ё/ё sajátos mellékhatása a téves angol átírás. Nem ritka az orosz vezetéknevekben az ёв/ёва végződés, de ezek sokszor mint ев/ева szerepelnek. Az összesen 7 szovjet fővezér közül kettőnek a nevében is ez van: Хрущёв és Горбачёв, ezekből angolul Khruschev és Gorbachev lett – a magyar verzió viszont helyesen írja át az ё betűt, így magyarul Hruscsov és Gorbacsov. (Egyébként a Hruscsov szó valódi ejtése „hrusov”, nem „hruscsov”, de ez már más kérdés, az orosz щ betű ejtése megváltozott a XX. sz. során, ma már elavultnak számít az „scs” ejtés.)
A szláv nyelvekben Ё/ё betű az oroszon kívül a belaruszban és a ruszinban is van, de ott ezek kötelező betűk. (A másik 3 szláv ábécében – bolgár, szerb, ukrán – ilyen betű sose volt.)
Az egyébként nem ritkaság a nyelvekben, hogy van egy hivatalos és egy nem-hivatalos helyesírás is. Az ékezetes betűk írásának megoldásáig a magyar számítógépesek pl. nem használtak ékezeteket, mert a kódolás nem volt egységes. Én még jól emlékszem a 90-es évekbeli ékezetmentes magyar szövegekre, különösen ímélekben és különböző fórumokon.
A spanyolban ez máig így van, pedig immár nincs műszaki akadály: de „laza” helyzetben a spanyol nyelvűek nem írnak ékezeteket és az Ñ/ñ helyett is N/n-t írnak. De igényes szövegben mindez súlyos hibának számít. A spanyolban szigorú szabályok vannak az ékezetekre:
- ha a hangsúly nem az utolsó vagy utolsó előtti szótagra esik, azt ékezettel jelölni kell mindig,
- ha a hangsúly az utolsó szótagra esik és a szó magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, azt ékezettel jelölni kell mindig, ha a szó legalább kétszótagú,
- ha a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik és a szó nem magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, azt ékezettel jelölni kell mindig,
- egyes esetekben a kettőshangzóknak tűnő betűkön is ékezet van, ez azt jelöli, hogy az valóján két szótag,
- egyes esetekben az egyszótagú szavakon is ékezet van, ennek szerepe jelentésmegkülönböztetés: itt nincs szabály, meg kell legyezni, mikor írandó ékezet és mikor nem.
A gyakorlatban ezt nem mindig tartják be csupa nagybetűs szövegekben, de egyébként igen.
Szóval a leírt szöveg alapján az is tud helyesen hangsúlyozni spanyolul, aki egyébként a nyelvet nem beszéli. Az írás ugyanis 100 %-ban tükrözi az ejtést, nincs kétértelműség, ami magyarul pl. néha megesik.
