A budapesti Árpád hídi halálos baleset kapcsán.
Ahol most lakom Szeredőcön, ott van 2 nagy széles sugárút is. Én éppen a központ külső határánál lakom, budapesti párhuzammal azt mondanám „Zugló”. Azaz pont az a rész, ahol még nem külváros, de nem is igazi központ már.
Be is jelöltem a két hozzám közeli ilyen utat, mely kiválóan alkalmas a gyorshajtásra. Ezek ugyanis többsávos utak, a normál napközbeni forgalomra tervezve, így túl üresnek tűnnek az esti csúcsforgalom után egészen a reggeli csúcsforgalomig.
Természetesen minden nap vannak gyorshajtók, s nem kis mértékben, hanem teljesen abszurd, mértéktelen módon. A legidegesítőbbek a 150-nel haladó motorosok, de persze a gyorshajtó autók veszélyesek.
Fiatalon én is csináltam ilyesmit, persze sokkal óvatosabban, azaz nem itt, hanem pl. a Niš és Belgrád közti autópályán, ott mentem gyakran 200+ km/h sebességgel is.
Szóval tudom miért csinálják ezt emberek. Amolyan enyhe kábítószer, hamis jólétet ad. Mint nőknél a túlárazott márkás ruha viselésének vágya.
Ki kell nőni. S rá kell döbbenni, hogy ha magasra visszük a küszöböt, minden unalmas lesz. Nekem is idő volt ráébredni, hogy sokkal jobb „kábítószer” az apró dolgok élvezete.
