A háborús propaganda

By | 2022-04-28

Jó, ha az embernek van sok közéletileg aktív Facebook-ismerőse. Így hozzájut minden oldal embereken átszűrt propagandáján. Ez ugyanis az igazi mérce: mert ez mutatja, mennyire sikeres az adott propaganda.

Szerencsére van kb. 10 fanatikusan közéleti ismerősöm, s pont jó az arány, mert nagyjából a felük nyugatpárti, a mésik felük meg nyugatellenes. Én egyik se vagyok, ponosabban vagyok, de ez nem látszik a FB-profilomon: ott szinte sose szoktam közélettel foglalkozni. Ennek persze oka, hogy nekem van saját médiám, s annak van FB-profilja. S ha elkezdenék aktív lenne magánszemélyként is a FB-on, biztos letiltás lenne az eredmény (így is számtalanszor megesett ez), ami a médiaoldalamat is érintené, s immár a többszörös profil se megoldás, a legtöbb kamuprofilomot letiltották, törölték, s ma már a múzsám profilja is megfigyelés alatt van, mert szerkesztői jogosultsága van a médiaprofilomon.

Ja, s nincsenek oldallákjaim, nem hogy nem publikusak, hanem nincsenek. Ezért ha valaki olvasóm ajánl nekem valamit, ne csodálkozzon, hogy nem lájkolom. Összesen 3 oldallájkom van: 1 darab magyar közéleti személy (nem politikus), 1 darab nem-magyar közéleti személy (ő se politikus), 1 darab civil szerevezet + most jut eszembe van még egy, egy hivatalos állami intézmény.

A napokban azt írja egyik orosz ismerősöm, az még Sztálinnak se jutott eszébe, hogy az 1941-es német támadás miatt letiltsa a szovjet könyvtárakból a klasszikus német szerzők könyveit. S tényleg, abszurd, ami most megy.

Emellett meg megy az oroszellenes mesedélután. A mostani 3 fő pont: Bucsa, Mariupol, s elmebetegség.

A legutóbbi a legegyszerűbb: Putyin elmebeteg, meg kell állítani bármi áron. Nyilvánvaló hülyeség, egy elnebeteg képtelen lenni jól működő terveket létrehozni és kivitelezni. E propaganda célja: egy teljeskörű nyugati bevatkozás legitimálása: lásd, meg kell állítani az őrültet, mert atomrakétákkal fog lőni.

Mariupol esete: a hős ukránok védik a hazájukat, s hozzájuik menekültek nők és gyerekek. Na most, ez egy közel félmilliós város. Ahol a nők és gyerekek száma legalább 250-300 ezer kell, hogy legyen, semmiképpen se 1-2 ezer, mint jelentik. Aztán mi okból menekülne egy pacifikált városból, melynek 95 %-a orosz ellenőrzés alatt van, egy civil tömeg a városnak az egyetlen olyan részébe, ahol még harcok folynak, egy acélműbe? Ki és miért tenne ilyet?

A valóság: ott párszáz neonáci szabadcsapatos van ma már csak, akik esetleg magukhoz vehettek túszokat. Mariupol ugyanis oroszpárti, a lakossága többségében orosz. Egy ukrán náci számára így eleve nem jelentene erkölcsi problémát ukránellenes túszok felhasználása.

E mese vicces eleme: az Oroszországba menekült mariupoliakat a liberális propaganda deportáltaknak hívja, már szibériai táborokról is olvastam. Magasak a liberális PR-szakemberek küszöbei.

A bucsai mese persze a legkeményebb, hiszen ott tényleg halottakat mutogatnak. Engem az egész a kuvaiti csecsemőgyilkos iraki szadisták kamusztorijára emlékeztet 1991-ből.

Pedig a kuvaiti szöveget könnyebb volt elhinni, mint a mostanit. Csak bele kell gondolni: vajon ki az hülye agresszor, aki úgy gyilkol, hogy meg se próbálja a gyilkolást leplezni, s mindezt olyan helyzetben, amikor a legfontosabb a médiaharc.

A valóság nagyon más. Egy 2-hónapos háború alatt 25 ezer civil halott – ez a hivatalos ukrán szám, azaz valószínűleg a harmada-negyede lehet igaz, de ha el is fogadjuk a számot, akkor is ez világrekord: ilyen kevés áldozat egy ilyen széles fronton vívott háború esetében csoda. S ez csak egyetlen dolgot bizonyít: az orosz fél óvatosan harcol, kímélve a polgári lakosságot.

Kezd a helyzet oda fajulni, hogy ha azt írják a nyugati médiák, hogy Ukrajna fővárosa Kijev, gyorsan ellenőrizni kell, vajon még mindig az-e.