Minden idealizmus, szellemi érték tagadása.
Az emberek csak akkor lázadnak, ha éhesek.
Minden más lázadás mögött egyetlen ok van: demagóg politikusok meghülyítették a népet.
Nincs ember, akit érdekelne nemzeti szabadság, vallás, minden mögött bújtatott gazdasági érdek van csak és pénzéhes népvezérek.
„Kossuth is amikor meleg lett a helyzet, elszelelt, szarban hagyva a meghülyített népet, de az államkasszát persze nem felejtette elvinni magával.”
„Széllel szembe csak elmebetegek pisilnek.”
1956 oka is csak az volt, hogy az életszínvonal nagyon alacsony volt. Kádár ellen senki se akar lázadni, mert az élet élhető lett. Az alternatíva Románia és Lengyelország, ahol a boltok polcai üresek. S lám, mindegy, hogy lázadnak-e: a lengyelek lázadnak, a románok nem, s mégis tök ugyanabban a szarban élnek!
A nemzeti hősök vagy hazug demagógok, vagy – s ez a rosszabb – elmebetegek. Minden a pénzről szól.
A mai kommunista hősök jó példák, az összes haladó afrikai és ázsiai népvezérből korrupt diktátor lesz háremmel, aranypalotával, miközben a nép jobban éhezik, mint az állítólag népi kormámy hatalomra kerülése előtt. S még ez a jobb eset, mert a nem korruptakból meg gátlástalan tömeggyilkos lesz, lásd Pol Potot Kambodzsában.
De az egész nem-szocialista Afrikát is nézhetjük: a négerek jobban éltek, amikor még gyarmati elnyomottak voltak, mint ma, független államok lakosaiként. A gyarmatosítók legalább értettek a gazdasághoz, míg a szabadságharcosok csak korrupt tolvajok, millárdos svájci számlákkal.
Kádár a lehető legjobb lehetőségünk, nagy szerencsénk van vele. Az egész táborban mi élünk a legjobban. Nyilván el vagyunk kicsit maradva a nyugattól, de minket a nagyhatalmi megállaodások ide helyeztek. A nagyhatalmak ellen lázadni meg ostobaság, lám 1956 se vezetett sehová. Egy esetleges lázadás csak azt eredményezné, hogy a ruszkik valaki rosszabbat helyeznének fölénk a tisztességes, racionális, nem fanatikus Kádár helyére.
