A legliberálisabb abortuszjog

By | 2022-07-04

A kubai kommunista rendszer egyik sajátossága: nem létezik állami demográfiai politika. Kuba nem a korabeli szovjet modellt vette át a 60-as évekből, hanem az eredeti szovjet, Lenin-féle modelt, melyben az abortusz abszolút jog volt.

Abortusz szemszögből tehát Kuba egyfajta progresszív feminista paradicsom. A terhesség 3. hónapjának végéig a terhes nő elmegy a nőgyógyászhoz, sorszámot húz, s ott helyben megakapja az abortuszt vagy ha aznapra már betelt a kapacitás, időpontot kap a legközelebbi szabad időpontra. Se vizsgálat, se tanácsadás, se semmi más nem szükséges. Sőt, ha a terhes kiskorú, azaz 18 éven aluli, akkor szülői beleegyezés se kell. Csak ki kell fizetni a “kezelés” díját, ami a 80-as években 20 peso volt, akkori árfolyamon ez kb. 250 Ft volt, mai vásárlóértéken ez kb. 5 ezer Ft.

A terhesség 3. hónapjától is szabad az abortusz, csak ilyenkor van kötelező orvosi vizsgálat. A gyerek élete ekkor se szempont, az abortuszt csak akkor nem engedik, ha az veszélyes az anya egészségére.

Az eredmény: mivel se a szovjet típusú abortuszkorlátozás, se a hagyományos katolikus abortuszpolitika nem hat, így Kubában az abortusz lett a fő fogamzásgátló eszköz.

Saját személyes élményem: állnak sorba a 14-16 éves diáklányok iskolai egyenruhában a nőgyógyászati rendelő előtt. Teljesen normális jelenség ez, a kubai lányok átlagban 12 évesen kezdenek nemi életet élni, míg a fiúk 15 évesen.

1986-ban személyesen jártam ilyen nőgyógyászati rendelőben, a jövendő múzsámmal. Bementünk, akartak adni sorszámot, mire szóltunk “nem abortusz lesz”, erre megkepve nézett ránk a nővér, majd mondta, akkor nem kell sorszám, a páciensek 99 %-a abortuszra van, ezért a maradék 1 % soron kívüli ellátást kap.

S be is mehettünk az orvoshoz 15 perccel később, aki láthatott még örült, hogy végre valaki mást akar.

Aztán még sokáig gondolkoztam ezen: egy nőgyógyászat, ahol az abortusz a rutin, minden más meg különleges eset.

Latin-Amerikában egyébként Kuba sajátos eset. Sőt, a baloldali eszmék jellemzően együtt járnak az abortuszellenességgel. A Kubán kívüli legerősebben kommunista típusú kormányzatok – Nicaragua és Venezuela – erre jó példák.

Venezuelában csak önvédelemből szabad az abortusz, azaz ha az orvosi bizottság megállapítja, az anya meghalna a terhességtől, de nemi erőszak vagy gyanított egészségi probléma már nem elgendő az abortuszhoz.

Nicaragua pedig az abszolút csúcs, ott semmilyen okból nem végezhető el abortusz. Korábban venezuelai típusú szabályozás volt, a szigorítást pedig az erősen kommunistabarát szandinisták vezették be. Az egyik ok, amiért a teljes nicaraguai katolikus egyház szandinista-párti. A nicaraguai vezetés ezt külpolitikailag is sikeresen kihasználta, az USA-ban sikerült ottani fundamentalista keresztényeket felhasználni lobbistákként. Pár éve megkérdezték egy amerikai harcos fundamentalista vezetőt, mégis hogyan lehet, hogy míg a kubai vezetést támadják, a nicaraguait nem, a válasz “Daniel Ortega elnök úr komcsi és amerikaellenes, de keresztény és életpárti”.