A nyelvtudásról

By | 2021-05-18

Mivel az emberek 99 %-a képtelen idegen nyelvet helyes kiejtéssel megtanulni, így eleve csak a helyest megközelítő kiejtés része a jó nyelvtudásnak.

Miért nehéz a helyes kiejtés megtanulása? Nos, az ok nyelvészeti és biológiai.

A világ hangjainak száma több száz, s a legtöbb hangot tartalmazó nyelvben sincs 150-nél több hang. Ez az egyik akadály. De van egy sokkal nagyobb: az egyes hangok csoportosítása, azaz annak meghatározása, hogy mi számít fonémának, ugyanis ez minden nyelvben egyedi. Talán úgy lehetne ezt érzékeltetni, mint a színlátást: nem minden ember látja azonosan a színeket, az egyes színek határai nem rögzítettek, s így megesik, hogy ugyanazt X egy adott színnek hiszi, míg Y másnak: lásd, egy halvány narancsszín sokak szerint sötétsárga, vagy a kék és zöld határa se egyértelmű.

Az pedig, hogy míg a hangok határai és milyen alapú a csoportosításuk az egyedi, nyelvenként változik. Csak 3 példa erre:

  • a magyar ember számára az angol “man” és “men” szó ugyanúgy hangzik, kis eltérés hallatszik csak, míg az angol anyanyelvű számára ez 2 önálló fonéma (most arra nem térnék ki, hogy a mai normál brit ejtésben a két szó ejtése egészen más, szóval vegyük az amerikai ejtést),
  • a magyar “a” hangot a legtöbb idegen vagy “á”-nak vagy “o”-nak hiszi,
  • az orosz kemény/lány párokat az átlag magyar nem hallja meg, csak a d/gy, n/ny, t/ty-t, ugyanis ezek magyarul is vannak – egy orosz számára meg rejtély, hogy ha valaki képes hallani a t/ty-t, akkor miért nem képes a kemény b és lágy b “párt” is.

Az anyanyelv megtanulásakor a gyerek megtanulja az adott nyelv határait és csoportosításait, ez rögződik 5-7 éves kor között, beáll mind a nyelvi központ az agyban, mind az egyes hangképző szervek, s onnan nem változnak. Az adott nyelvből hiányzó, “felesleges” hangokat már nem képezi a hangképző apparátus, az egyes hangok azonosítása pedig az adott nyelv rendszere szerint történik.

Mi van a többnyelvű gyerekekkel? Az ő agyuk és hangképzésük több nyelvre áll be. De bármilyen más nyelvre az ő rendszerük is zárt lesz.

Két fiamat pl. szándékosan és kifejezetten kétnyelvűeknek neveltük. Az eredmény: képesek mind a bolgár, mind a magyar nyelv rendszerének tökéletes, anyanyelvi szintű reprodukálására. Agyuk egyszerűen az átlagember szerint azonos, de a valóságban jelentősen különböző hangokat külön kezeli. Az angolban létezik kétféle “l” hang: ezt az angolok “dark l” és “clear l” néven nevezik, az előbbi a szavak vége felé szokott lenni, míg az utóbbi a szavak eleje felén – pl. a “black” szóban az l az “clear”, míg a “milk” szóban “dark”. Na most, a magyarban kizárólag “clear l” van, míg a bolgárban csak “dark l” – legalábbis a normál köznyelvben. (Magyar füllel a dark l kb. olyan, mintha valaki “normál” magyar l-t akarna mondani, de közben a nyelvét rossz helyre teszi, hátradugja azt, mintha lenne valami falat a szájában, amit meg akarna piszkálni.) A két hang egyértelműen l-nek hallatszik, de mégis: azonnal felismerhető eltérésük. Aki a magyar l helyett bolgár l-t mond, az csak kicsit furcsán hangzik magyar füllel, míg aki a bolgár l helyett magyar l-t mond, az bolgár füllel egyenesen humoros.

Amikor nagyobbik fiam már olyan korban voltam, hogy képes volt megérteni egy tudományos kérdést, nagyjából 9 éves volt, meg is interjúvoltam mint nyelvész: “nem okoz gondot a kétféle l, nem kevered őket esetleg?”, mire ő megadta a választ, amire egyébként számítottam “ne viccelj, miért keverném őket, ez 2 külön hang!”.

Ilyen dologból azonban nagyon sok van az ember anyanyelve és a tanult idegennyelv között. S bizony nagyon, nagyon nehéz ebben átállni. Ezért van az, hogy szinte nincs idegennyelvet anyanyelvi szinten beszélő ember.

Ezt csak arra az idióta érvre, hogy lám, Orbán beszél folyamatosan angolul, de borzasztó a kiejtése.