A piac diktatúrája

By | 2022-11-15

Múlt heti cikk, lényeges eleme csak maga a hangulat: “Egyre több felhasználó hagyja ott a Twittert, amióta Musk megvette a céget”.

Jól jellemzi a liberalizmus fő baját: miért nem lehetséges liberális demokrácia, elméletileg se. De persze az egész piaci rendszer abszurditását.

Egyrészt a piaci szereplők döntenek egy nem piaci kérdésről, hiszen a szociális hálók – melyek közt az első 10 közt van a Twitter, de pl. az USA-ban ennél előkelebb helyezésen van – mégiscsak a felhasználóktól függnek, nem a hirdetőktől. Ugyanis ott ahol nincs felhasználó, oda hirdető se megy. Viszont a hirdetők ezután olyan helyzetet érnek el, hogy ha a cég nem azt teszi, amit a hirdetők akarnak, akkor vége a bulinak. Tulajdonképpen ez ugyanaz, amiről magyar viszonylatban a ballibek panaszkodnak, csak sokkal nagyobb mértékben: a magyar nagy cégek sokkal inkább támogatnak fideszes médiákat, mint ballibeket (s persze ez épp fordítva volt 2010 előtt).

A folyamat pedig öngeneráló: amint megindul a hullám, az is kénytelen csatlakozni, aki nem akart, nehogy kimaradjon a haladók táborából. S jönnek is közben a különböző “civilek”, akik listázzák a renitenseket. A végén immár szimpla üzleti érdek csatlakozni.

De mi is ez végsősoron: pár száz cégtulajdonos eldönti mi a jó és mi a rossz, s aki ezt nem fogadja el, az megnézheti magát.

Végül immár a felhasználók is alkalmazkodnak. Mert nincs más reális lehetőségük.

A végső kimenetel jellemzően: a renitens cégtulaj beáll a sorba. Itt a konkrét probléma: Musk nem hajlandó alkalmzni a bevett liberális cenzúrát. Még pár hét és beadja a derekát.

A végeredmény: mint a parlamenti választás Kádár alatt. Se értelme nincs, se valós tartalma.