Apáméknak volt egy nagyon jó kubai haverjuk annak idején Kubában. Én is szimpatizáltam vele, kellemes és művelt ember volt. Most halt meg 3 éve, 80+ évesen, nem Kubában, mert onnan végülis elvándorolt a 90-es évek közepén.
Külsőleg is érdekes volt. Színnéger volt, nulla fehér vérrel, de nem a tipikus kubai néger. Az amerikai spanyol gyarmatokra ugyanis a rabszolgakereskedők a rabszolgákat 95-97 %-ban a nyugat-afrikai partvidékről szerezték be, nagyjából a mai Gambia és Észak-Angola között, de ezen belül a legtöbb a mai Guineai-öböl északi részéről – a mai Benin, Nigéria és Togó volt a fő terület.
Ma a témáról hivatalosan nem szabad beszélni, tagadni illik a rasszok létezését, de attól persze még vannak. A totál amatőr is látja, hogy ahogy a fehérek csoportokra oszlanak, ugyanez igaz a négerekre is. A nyugat-afrikai típus közepesen magas, erős, míg a délnyugat-afrikai alacsony, gyenge testalkatú, a kelet-afrikai pedig inkább magas, erősen állóképes. De még az egyes hajlamoknál is látható: pl. a nyugat-afrikaiak könnyebben híznak meg. Ezt jelenleg kutatni persze nem szabad. Pedig mindennek a tagadása kb. olyan, mintha azt állítanám az én két kutyám azonos, s csak kulturális, társadalmi eredetű eltéréseik lennének – a nagyobb kutyám pomerán-csivava keverék, a kisebb meg csivava-pincser, mondanom sem kell, az előbbi a főnök, mert kb. 3-szor erősebb, s ennek oka nem „kulturális”, hanem biológiai.
A lényeg: a kubai néger haver nem nézett ki kubainak! Magasabb volt 186 cm magas apámnál, szikár és atlétikus volt, hosszúkás fejjel, azaz mindenben más, mint az átlag kubai néger – nem tudni hogyan, de az ősei csakis kelet-afrikaiak lehettek. Én egyébként ezt el is mondtam neki, ő meg azt mondta, hát sajnos nem lehet sehogy se kutatni az őseit, hiszen az állatok módjára átszállított emberekről semmi értelmezhető adat nincs. De ő is egyetértett: sokkal inkább hasonlít egy amharára, mint egy jorubára.
Konkrétan vele ma is lehetne a rassz-kérdésről beszélni, de akkor a 80-as években azért ez lehetséges volt még nyilványosan is. Még amerikai filmben is láttam ilyen viccelődést. A 3rd Rock from the Sun vígjáték sorozat 6. évadjának 8. részében még lehetett olyan, hogy miután a földönkívüliek megismerkednek az USA történelmével, s ezen belül elhangzik a Mayflower hajó neve, majd kiderül, az egyik szereplő Dr. Albright ősei a Mayfloweren érkeztek Amerikába, a földönkívüli Dr. Albright néger asszisztenséhez, Nina Campbellhez fordul:
– Nina, a te családod is a Mayfloweren érkezett?
– Nem, mi egy másik hajón jöttünk, de biztos vagyok benne, hogy aztán gyorsan összebarátkoztunk a többiekkel.
Tehát – folyatva a történetet – a kubai ismerős a kubai kommunista hatalomátvétel első évében már Kelet-Európába került. Be tudott kerülni az első cserediák csoportba 25 évesen, s az első kubai ösztöndíjas csoport tagja lett Krakkóban, az ottani egyetemen.
Mesélte, a lengyelekkel a fő baj beteges Amerika-imádatuk volt. Mindenben istenítették Amerikát, bár rendes információjuk nem is volt, milyen az igazi Amerika. Az egyik rögeszme az volt, hogy „Amerikában verik a négereket, tehát azok nem emberek”. Ennek voltak vicces jelei is. Az egyik sztorija az volt, hogy egyszer amikor a piacon vásárolt, odament hozzá egy idős néni, s megkérdezte tőle „megsimogathatlak a fejeden?„, ő erre megdöbbent, de gyorsan kapcsolt, a néni életében először látott élő négert, s furdalta a kiváncsiság milyen az a furcsa néger haj. Szóval lehajolt, mire a néni megsimogatta a fejét, majd azt mondta nevetve „juhocska, juhocska!„.
De a csúcssztori egy krakkói színházban játszódott. Amikor még elég jól értette a nyelvet, az ismerős elkezdett színházba járni. Egy alkalommal, a színház előterében odament hozzá egy 60 év körüli lengyel férfi, megállt előtte egy méterrel, majd feltépte a saját ingjét, azt szaggatni kezdte, s felüvöltött „megfizetsz még ezért, néger!„.
Nekem ez jutott eszembe Zelenszkij ukrán elnök és társai abszurd viselkedéséről. Nem is tudom pontosan hogyan…
