Érdekesek eddig a választási adatok.
Kb. 8,2 millió ember választásra jogosult, ebből kb. 7,8 millió belföldi lakos.
430 ezer jelentkezett be leveles szavazásra, s 10 ezer ember követségi szavazásra.
A leveles szavazók döntő többsége határontúli (Trianon) magyar, akinek sose volt magyarországi címe, így itt eleve csak a leveles szavazás lehetséges.
Levelesen egyébként bárki szavazhat, akinek nincs magyarországi lakcíme, de egyszerűen nem szokás az országból elmenéskor megszűntetni a lakcímet. Nincs ugyan erről megbízható statisztikám, de személyes megfigyelésem: az emberek 98-99 %-a megtartja magyar lakcímét. (Ez egyébként 2013-ig jogellenes volt, de akkor se tartotta be senki, ma pedig már nem is jogellenes.)
Mennyi a kitántorgók száma? Alapvetően csak becslések vannak erről, hiszen 1990 óta a magyar állam nem rendelkezik erről adattal, hiszen teljesen szabad az utazás és költözés. A fideszes becslések szerint 300 ezer, a ballib becslések szerint 1 millió. Most ne foglalkozzunk azzal mennyi pontosan, vegyük a kettő átlagát, azaz legyen 650 ezer. (Én egyébként 500 ezerre tippelnék.)
Ezek mondjuk kétharmada legyen szavazókorú, s vonjuk le belőle az 1-2 %-nyi címmegszüntetőt. Marad így 420 ezer ember.
Azaz: 420 ezerből 410 ezer nem regisztrált. De mondjuk az, 10 % majd hazalátogat a szavazásra, s még 20 % nagyon messze lakik a legközelebbi követségtől, ezért nem regisztrált. A végeredmény: 290 ezer.
Azaz a kitántorgottak 96-97 %-a nem regisztrált a szavazásra, alig 3-4 %-ot érdekli az ügy.
Ezzel rögtön megdől a ballib narratíva, mely szerint a kitántorgók mind sikeres, magasan képzett, lelkes, fiatal ellenzékiek, akik elmenekültek Zorbán diktatúrájából. Dehát miféle lánglelkű ellenzéki az, aki nem hajlandó még regisztrálni se Zorbán elüldözése céljából?
Persze a valós magyarázat más. Aki elmegy egy országból, az jellemzően elveszti érdeklődését volt országa iránt. Persze mindig van egy erősen érdeklődő kisebbség, akik továbbra is követik volt országuk eseményeit, ők jellemzően kiemelten tájékozottak, de nem ilyen az átlag.
Egy emlék saját forrásból. Apai nagymamám – bár élete 90+ %-ában Magyarországon élt – mindig csakis bolgárnak tekintette magát. Dehát az évi átlag egy darab egyhetes bulgáriai tartózkodás nem tette őt bevatottá a bolgár ügyekben. Pedig annyira büszke volt nemzetiségére, hogy nem vette fel a magyar állampolgárságot se nagyon sokáig, egészen addig, míg egyszer, már a 90-es években le nem szállították egy buszról a magyar-szlovák határon: befizetett egy 3-napos szlovákiai üdülésre, a busz meg olyan határátkelőn ment át, ahol csak magyar és szlovák állampolgárok mehetnek át. Szóval természetesen szavazni is járt a budapesti bolgár követségre. Ennek első alkalma – 1990 tavaszán – viccesre sikeredett: nekem telefonált – mint a bolgár belpolitikában leginkább jártas rokonnak -, hogy „itt van vagy 40 párt, egyiket se ismerem, most kire szavazzak?„.
Szóval vonjuk le a következtetést: a kitántorgottak zöme le se szarja magyar választásokat.
Én persze regisztráltam, a regisztráció kezdete 1. napján, már régesrég meg is kaptam a visszaigazolást.