Puzsér azon panaszkodik, hogy minden beteljesül, mert a neki oly kedves liberalizmus immár csak olyan dolgokat képes produkálni, melyek ellen ő is évek óta küzd.
Puzsér olyan, mint az egyszeri marxista, aki küzd Lenin, Sztálin, Mao, Che Guevara, Pol Pot, s még minden további marxista nagyember ellen, s ezt mindig az „igazi” marxizmus nevében teszi.
Puzsér egy olyan sose létezett liberalizmusért lelkesedik, mely a szellem terén képes vezetni. Csak hát ilyen liberalizmus soha – se a gyakorlatban, se az elméletben – nem létezett. A liberalizmus alapaxiómája a racionalitás és az anyag, nem a szellem.
