Amit nem lehet átadni

By | 2021-12-23
Megosztás:

Vannak olyan érzések, melyek annyira egyszemélyűek, hogy azokat nem lehetséges más számára is átérezhetővé tenni.

A jó étel evésének élvezete pl. sehogy se fejezhető ki. A jóízűen étkező emberről készült kép száz dolgot jelezhet, de magát az élvezetet sehogy se. Sőt, az ilyen kép/film esetleg egyenesen komikus lesz. Ha látszik maga az étel is, ez már mindent megváltoztat: akinek az adott étel nem tetszik, az eleve képtelen lesz bármit is megérteni.

A szerelem is ilyen. Ha ideteszem a szerelmem képét, akkor a reakció az lesz „szép nő” vagy „csúnya nő”, legfeljebb annyi lesz a következtetés, hogy „maxvalnak az ilyen nők tetszenek”, de maga az érzés sose fog átmenni.

Ha arról teszek fel képet, hogy szexelek vele (mindenkit gyorsan megnyugtatok: nincs ilyen képem), arról a reakció annyi lesz „pornó kép”. De nem lesz soha világos, van-e más érzelem is a szex mögött.

Ez is a művészet problémája. Ha könnyen dekódolható, akkor banális, azaz unalmas, tehát rossz művészet. Ha pedig nehezen dekódolható, s sok mindent jelenthet, akkor jó művészet esetleg, de kétséges, a szerző eredeti szándéka érthető-e.

Pedig a művészet jellemzően egyszerűbb, mint egy személyes érzés.

középkorú nő ül a presszóban – de nekem más az üzenet