Az ultraliberális, gyakorlatilag anarcho-liberális Javier Milei csodát tett. Milei 2023 decembere óta az ország – Argentína – elnöke.
Persze nem abban a tekintetben tett csodát, amit ígért. Bár nem is igazán tudható mit ígért és mennyi idő alatt. A kampányában annak idején azt ígérte, hogy egy ideig minden sokkal rosszabb lesz, de aztán majd jó lesz a végeredmény. Valamiféle liberális gazdasági csoda, ahol kicsi az állam, minden piaci alapú, s ez paradicsomot eredményez.
Az argentín politika lényege az utóbbi évtizedekben az volt, hogy a perónisták egymással harcolnak: a jobboldali perónisták a baloldali perónistákkal. Valójában ma már mindkét szárny nagyon messze van a perónizmustól, de mégis így nevezik magukat, mert Perón személye általánosan pozitív megítélésű máig.
Tulajdonképpen ez ellen lépett fel Milei. Elitellenességgel, hiszen harcol az évek során kialakult merev rendszer ellen, melyben mindkét típusú peronista frakció benne volt.
Egyébként valamennyi eredményt Milei tényleg elért. A szegények arányát felvitte 25 %-ról 60 %-ra, viszont ezzel az inflációt le tudta vinni 100 % alá (furcsán hangzik, de Argentínában ez eredmény, Milei előtt 200 % felett volt). A szegénységet úgy sikerült ennyira drasztikusan felvinnie, hogy az árakat felszabadították és szinte minden szociális juttatást pedig megszüntettek. Az állami támogatás is megszűnt: pl. a tömegközlekedésben a jegyár egyik napról a másikra 400+ %-kal lett megemelve. Még az árfolyam is kezd stabilizálódni, nagyjából 1 USD = 1000-1200 argentín peso szinten, 5 éve 1 USD még kb. 50-60 argentín peso volt. S persze az alacsonyabb szinten beállt stabilizáció oda vezetett, hogy megkezdődött a gazdaság növekedése: azaz van pozitív eredmény is.
Tudni kell, hogy az argentín nép nagyon harcos típus. Képes a legkisebb sérelem miatt is tüntetni, sztrájkolni.
Most azonban minden negatívum ellenére az elnök népszerűsége máig 65 % körüli. Ahol eddig tömegtüntetések indultak spontán módon, mert pár fillérrel nőtt valami lényegtelen adó mértéke, most tömeges támogatást élvez egy teljesen vadkapitalista politika.
Nekem az az elméletem, hogy az lehet, ami Bulgáriában volt az 1996-1997-es nagy válság után. Addig terrorizálták a lakosságot bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal, hogy most már minden elmegy, csak legyen stabilitás.
Аz akkori bolgár helyzet, érzékeltetve, a válság kezdete előtti időszaktól a vége utánig:
Jól látható: a kb. 100 dollár körüli átlagbér zuhanni kezdett, 2 év alatt visszajött az eredeti szintre. Amit az emberek immár pozitív eredményt éltek meg, hiszen ott volt a sokkal rosszabb élmény. Majd valóban elindult egy lassú menet felfelé. Közben persze pár száz ember milliomos lett a válságból, dehát ez már senkit se érdekelt ekkor, hiszen mindenki örült, legalább stabilitás van.
Hozzáteszem: Argentínában ennyire rossz sose volt: a mostani válság alján is „csak” kb. 250 dollárra esett le az átlagbér. S most már 470 dollár az átlag, sőt a fővárosban 700 körül.
Egyébként szerintem biztos bukás lesz a Milei-kísérlet vége. Nem lehet országot így működtetni.
