Az első nagy hiszti

By | 2022-01-19

Személyesen átélt első nagy hisztim Diana brit “hercegné” halála volt 1997-ben.

Addig Dianához semlegesen viszonyultam, bár kicsit azért idegesített, de ez nem érte el ezt a határt, hogy meg is utáljam őt. Csak halála után kezdtem gyűlölni, akkor se az ő hibájából, hanem agyatlan rajongói miatt.

Volt pár hét, amikor a rajongói tábor egyenes tömeghisztériás extázisba esett.

Persze minden komolyabb celeb halála megrázkódtatást okoz a rajongók között. Ez végülis normális. Pl. meghal egy zenész celeb, ez nyilván megérinti zenéjének kedvelőit. Ugyanez egy politikus esetében.

Diana hercegné fő előzményei Grace Kelly monacói hercegné és Marilyn Monroe voltak, mindketten eredetileg amerikai színésznők. Volt rajongótáboruk, melynek volt egy érvényes oka: a színésznőség. A későbbi felturbózott extracelebség persze már bulváros volt, de akkor is volt egy valós alap.

Ezzel szemben Diana volt az első “celeb mert celeb” típus, tulajdonképpen soha semmit se tett, egyetlen nagy tette, hogy megházasodott egy híres emberrel, majd összeveszett vele és elvált tőle. Ha nem lett volna a házassága, soha senki se tudta volna, hogy egyáltalán létezik.

Annak idején, 1981-1984 között gyakran szembesültem a spanyol bulvársajtóval, néha beléjük is lapoztam. Nagyszerű ez nyelvtanulásra, a bulvárlapok minden nyelven kiváló nyelvtanulási segédeszköz, ugyanis világos, egyszerű tőmondatokat alkalmaznak, “nehéz” szavakat mellőzve, ráadásul sok a kép, szóval mint egy profi alapfokú nyelvkönyv külföldieknek. Nyelvtanuláshoz pont ez kell: bugyuta szövegek. Egy normál nyelvkönyv is ilyen, emlékszem első latin nyelvkönyvemre, ahol a leírt helyzetek alapján mintha súlyos agybetegek beszélgetnének egymással, dehát pont ez kell alapszinten a nyelvoktatásban. Idézek emlékezetből

Ancilla in mesa rosam albam ponit. (A rabszolganő fehér rózsát tesz az asztalra.)

– Quid in mesa est? – interrogat dominus dominam.

– Interroga ancillam – domina respondet.

Dominus ancillam interrogat:

– Responde, ancilla, quid in mesa est?

– In mesa rosa alba est – ancilla respondet.

Aztán megy a sztori tovább orrvérzésig, a család hosszú percekig egy fehér rózsáról beszélget.

Meg még egy hasonló, hogy a bátor római katonák Egyiptomban vannak, s beszélgetnek egymással, amikor éppen nem harcolnak. Itt az egyik megkérdezi a másikat egy nagy és széles folyó partján állva “Num nomen huic fluvii Nilus est?” (Ugye ennek a folyónak Nílus a neve?) – azért ezt a helyzetet elképzeltem már akkor: ha egy egyiptomi római katona ennyire nem tudná hol van, a hadiorvos rég alkalmatlannak nyilvánította volna.

Szóval visszatérve a témára, Diana volt az első nagy semmiért híres ember. Aztán amikor meghalt, mégiscsak ki kellett találni valamit miért ilyen fontos személy ő. S jöttek a vadabbnál vadabb elméletek, a kedvencem: a királynő így bosszúlta meg, hogy Diana segített Tony Blairnak megnyerni a választást – az állítás nagyjából minden szava marhaság.

Miről is jutott eszembe? Hát a római macskabaszó Geri esetéről. Figyelem a szekta fejlődését, egyre súlyosbodik az állapotuk. Íme csak néhány jellemző megjegyzés, kiválasztottam az 5 legjobbat:

  • “Tegnap volt az első nap, hogy nem sírtam. De ma megint sírok.”
  • “Hideg és fájdalmasan üres lett Gergő nélkül a világ. Nem lehet ezt ép ésszel felfogni.”
  • “A világ sötétebb, szürkébb és ridegebb, mióta nincs köztünk.”
  • “Január 2. óta folyamatosan sírok.”
  • “El sem akartam hinni, hogy ez igaz lenne. Csak akkor vettem tudomásul mikor Gyurcsány Ferenc posztjában olvastam a megemlékezést.”

Viszont arról eddig még egy macskabaszó-rajongó se számolt be, hogy sétálva a parkban, egy fa Geri arcát vette fel, majd beszélt hozzá. Nem vicc, tényleg voltak ilyen Diana-rajongói beszámolók annak idején!