Bolgár német orosz

By | 2022-03-27
Megosztás:

A bolgár néplélek tipikusan köztes, azaz se nem nyugati, se nem keleti. Alapvetően a gyakorlat nyugati, a lélek pedig keleti: persze az egyensúly a kettő között változó. De kevés a radikális: aki nem akar semmi keletet, vagy nem akar semmi nyugatot.

S ez a középkortól jelen van. Lásd a sajátos bolgár egyházpolitikát a IX. sz. – a kereszténység felvétele – óta, amikor a bolgár állami vezetés folyamatosan kijátszotta a Konstaninápoly és Róma közti ellentéteket, egészen a XIX. sz-ig, amikor megjelent a bolgár elit egy részében a pro-katolikus szárny (sose lett sikeres, de megjelent).

A modern időkben az egyetlen radikálisan keletpárti irány persze csak a kommunizmus volt, de még akkor is – a kommunista kor második felében – Nyugat-Németország mindig a kettes számú partner volt a Szovjetunió után.

A radikális nyugatpártiság megjelenése a XX. sz. 30-as éveiben történt, abszolút nácipárti vonalon. Kevés sikerrel, maga a cár – aki egyébként egy német dinasztia leszármazottja – is ellenezte ezt. A bolgár vezetés szabotálta mind a zsidótlanítást, mind a háborúba lépést a Szovjetunió ellen. (A II. vh. alatt a moszkvai bolgár követség képviselte a német diplomáciai érdekeket, s a berlini bolgár követség pedig a szovjeteket. Ennek oka: Bulgária volt az egyetlen Hitler-szövetséges, melynek megmaradt a diplomáciai kapcsolata a Szovjetunióval 1941 után.)

Egyébként mindkét eset kamu indoklással zajlott, tipikusan bolgár módon:

  • a zsidókérdésben az volt a hivatalos bolgár magyarázat, hogy bár nagyon szeretnénk megszabadulni a csúnya zsidóktól, de sajnos nem tudjuk nélkülözni munkaerejüket ebben a háborús helyzetben, ezért munkatáborokba deportáljuk őket Bulgáriában, ahol hasznos munkát fognak végezni,
  • persze az istentelen kommunisták ellen is szívesen harcolnánk, az európai civilizáció nevében, de sajnos túl sok emberünk van, aki keveri a jó keresztény oroszt a rossz istentelen szovjettel, így nem lennénk hatékonyak a keleti fronton: félő, hogy sok katonánk nem harcolni lelkesen.

A XX. sz. 90-es éveiben jelent meg ismét a radikális keletellenesség. Nagyjából 1993-1997 között ismert szereplő voltam a bolgár interneten. Ott találkoztam ezzel a hozzáállással, volt egy Kanadában élő bolgár egyetemi tanár, akinek szövegei közmondássá váltak, lásd „szovjet vallásnak” nevezte az ortodoxiát, de talán a „mars Szibériába a hattyútavatokkal együtt” volt a csúcsmondása.

Manapság ez eszembe jutott, mikor akadt olyan nyugati ország, ahol Csajkovszkijt is szankcionálták. Azért az felmerült bennem: mit szól ehhez a homoklobbi? Csajkovszkij homoszexualitása közismert. Az orosz vicc szerint: Igaz, hogy Csajkovszkij buzi volt? – Igaz, de nem ezért tiszteljük őt.

De az első, rendszerváltozás utáni, jobboldali bolgár kormányzat (1991-1992) is keletellenes kultúrharcot folytatott. Ennek legviccesebb módja: 1992 tavaszán a bolgár állami tv közvetítette a római pápa húsvéti miséjét, majd egy héttel később – a Húsvét akkori keleti dátumán, nem mindig 1 hét az eltérés! – nem volt közvetítve a bolgár pátriárka miséje.

Azóta erre nem volt próbálkozás állami szinten. A későbbi bolgár jobboldalok nagyon nyugatpárti vonulata se próbált teljesen keletellenes lenni. Mindig eldarálják, hogy „Putyin Oroszországa rossz, de Dosztojevszkij Oroszországa az jó„.

A mostani, tavaly ősszel megválasztott kormányzat az első próbálkozás hasonlóra ismét. Eleve a kormány két vezetője de facto külföldi: mindketten többet éltek nyugaton, mint Bulgáriában, maga a miniszterelnök pedig csak tavaly mondott le kanadai állampolgárságáról. Plusz mindketten a Harvardon diplomáztak, abszolút nyugati karrierjük volt a politikába való belépésük előtt. Magyar párhuzamként talán Bajnait tudnám felhozni, de ők egy fokozott Bajnai: Bajnai legalább mindig Magyarországon élt életvitelszerűen.

Úgy tűnik, jött egy fiatal, szakember elit, mely elfelejtette III. Borisz nevezetes mondását, mely szerint „mindig a németekkel, soha az oroszok ellen„. Eleve én ha „fiatal szakemberről” hallok, kibiztosítom a fegyveremet, de most erre plusz okom is van.

Ami jelenleg menti a bolgár helyzetet, az egy teljesen váratlan tényező: a szocialisták, akik a kormánykoalíció tagjai – s szükséges tagjai, nélkülük nincs kormánytöbbség -, viszont akik szabotálják a kirívóan oroszellenes lépéseket.

III. Borisz cár (1918-1943) találkozik Európa korabeli vezetőjével 1943-ban