Saint-Pourçaini Durandus (latinul: Durandus de Sancto Porciano) a XIV. század elejének egyik legjelentősebb és legeredetibb dominikánus teológusa volt. Legfontosabb műve, a Petrus Lombardus Sententiáihoz írt kommentárja (Commentaria in libri IV Sententiarum), a korszak egyik legfontosabb szellemi irománya. Durandust „Doctor resolutissimus” (a legelszántabb doktor) néven emlegették vitatkozó készsége miatt.
Főbb tanításai:
- A teológia nem tudomány: Durandus szerint a teológia nem szoros értelemben vett tudomány, mert nem magától értetődő alapelveken, hanem a hiten nyugszik.
- Kritika Szent Tamással szemben: Nyíltan eltávolodott az arisztotelészi alapú tomizmustól, ami miatt a dominikánus rend többször is cenzúrázta műveit.
- Ismeretelmélet: Úgy vélte, az emberi értelem képes közvetlenül megismerni az egyedi létezőket, s a fogalmakat ezekből alkotja meg elvonatkoztatással.
- Szakramentumok: A szentségeket csak olyan okoknak tekintette, amelyek nélkül a kegyelem nem adatik meg, de magát a kegyelmet nem hordozzák közvetlenül. A házasságot például nem tartotta a szó szoros értelmében szentségnek.
- Eucharisztia: Felvetette, hogy Krisztus jelen lehet az oltáriszentségben úgy is, hogy a kenyér és bor szubsztanciája megmarad.
Durandus munkássága hidat képez a XIII. századi skolasztika és a későbbi nominalizmus (pl. William Ockham) között. Hatása a XVI. századig meghatározó maradt az európai egyetemeken.
