Életkorfüggő ejtés

By | 2022-01-12

A latin ábécé a nemzetközi ábécé. Ott is használják, ahol az adott nyelv nem latinbetűs. Pl. márkanevekre, egyes rövidítésekre, a tudományos életben, stb.

Van azonban egy probléma: hogyan kell ejteni az egyes latin betűket? Latinbetűs nyelvek esetében ez nemlétező probléma: a betűk ejtése az adott nyelv szabályai szerint történik.

Nem latinbetűs nyelv esetében azonban nincs azonnali megoldás: vagy ki kell találni egy saját névrendszert az idegen betűkre, vagy át kell venni egy idegen nyelv rendszerét.

Ahol volt egy idegen gyarmattartó hatalom, ott átvették annak rendszerét, az indiaiak (az indiai nyelvek mind vagy az arab írást vagy a szankszkrit írást használják) kivétel nélkül az angol betűneveket használják a latin betűkre, míg pl. a volt francia gyarmat arabok a francia rendszert.

Köztes megoldás: átvenni egy idegen rendszert, de azt átalakítani a saját nyelv sajátos szabályai alapján. A japán nyelvben pl. minden szótag csak magánhangzóra végződhet (egyetlen kivétel: a “n” mássalhangzó is ehet szótagvégen). A japánok a latin betűk angol neveit használják, de ezt teljesen japánosítva, azaz pl. az X ejtése “ekuszu”, mert az eredeti angol “eksz” japánul nem létezhet, így át lett alakítva 3 szótaggá, egy-egy “u” beiktatásával.

Nagyon vicces a helyzet az oroszoknál. A 40 év alattiak és felettiek másképp ejtik a latin betűket.

A kommunizmus előtti Oroszországban az idegen nyelv az szinte kizárólag a franciát jelentette, ez volt a divatnyelv, magasabb körökbem kötelező volt a tudása. Ha valaki nagyon művelt akart lenni, akkor még németül is tudott. De a francia hatás volt a döntő, így a latin betűk esetében is azok francia neve volt használatban.

A francia elnevezési rend eléggé jó, csak 2-2 betű okozhat gondot a félreértések elkerülésében: nagyon hasonló a C és az S (“sze” és “esz”), továbbá G és a J (“zse” és “zsi”).

A szovjet korban meghagyták a francia hagyományt, csak a C-S és G-J zavart szüntették meg, a C új neve “ce” lett, a J új neve “jot”.

A Szovjetúnió megszűnésével eljött azonban a káosz: az angol hatás hatalmassá vált. Az új orosz nemzedék már a latin betűk angol nevét szokta meg. Sajnos az angol és a francia rendszer szinte teljesen más. Annyira más, hogy néha teljesen érthetetlen azok számára, akik nem ismerik mind a kettőt, pár példa, ötöt választottam ki:

  • “ej” – ez az angol A, de aki nem tudja, az keveri a francia E-vel,
  • a H az angolban “ejcs”, a franciábna “as”, ezt kitalálhatatlan előzetes tudás nélkül,
  • “i” – ez az angol E, de a francia I,
  • “ju” – angol U, de ezt sokan a francia J szovjetesített verziójának gondolják,
  • “vaj” – angol Y, de ezt sokan a francia V-nek gondolják.

Manapság nem ritka, hogy hosszasan kell magyarázni a latin betűket a fentiek miatt.

Az egyetlen hely egyébként, ahol ma is a régi szovjet rendszer kötelező az az orosz iskolarendszer matematika és geometria órái.